Négy és fél év orosz fogság után térhetett haza a 74 éves amerikai nyugdíjas tanár, Stephen James Hubbard, akit azzal vádoltak meg, hogy zsoldosként harcolt Ukrajna oldalán. A férfi azóta először beszélt részletesen arról, milyen volt az élet az orosz börtönökben, hogyan próbálta megőrizni a reményt, és miért hitte sokáig, hogy soha többé nem láthatja viszont a családját.
Stephen James Hubbard számára 2026. október közepén egyetlen angol szó jelentette a szabadság első halvány ígéretét. A mordóviai büntetőtelepen egy őr odalépett hozzá, hogy méretet vegyen róla egy új kabáthoz, majd közelebb hajolt, és a fülébe súgta: „Haza”.
A 74 éves amerikai férfi ekkor már több mint négy éve volt orosz fogságban. Korábban többször is felcsillant előtte a szabadulás lehetősége, ezért ezúttal sem merte elhinni, hogy valóban véget érhet a megpróbáltatása.
„Sokszor mondták már nekem, hogy szabadon engednek” – mesélte Hubbard a The New York Timesnak adott, szabadulását követő első interjújában. „Szóval csak várom, hogy megtörténik-e, és ha igen, akkor elhiszem. Ha nem, az sem baj.”
Október 21-én végül szabadon engedték, miután Donald Trump amerikai elnök személyesen kérte Vlagyimir Putyintól a fogva tartott amerikai hazabocsátását. Oroszország nem kért másik foglyot cserébe.
Négy év elszigeteltség, verések és állandó bizonytalanság
Hubbard 2021-ben költözött a kelet-ukrajnai Iziumba, hogy együtt lehessen egy ukrán nővel, akit korábban Cipruson ismert meg. A nő még a háború kitörése előtt visszatért Ciprusra, a férfi viszont Ukrajnában maradt.
Amikor 2022 februárjában Oroszország megindította teljes körű invázióját, Hubbard már betöltötte a 70. életévét. A Japánban élő fiával váltott üzeneteiben arról számolt be, hogy templomba jár, és bár az élelmiszer beszerzése egyre nehezebbé vált, igyekszik boldogulni.
Az orosz hatóságok 2022 tavaszán elfogták, és azzal vádolták meg, hogy csatlakozott egy ukrán területvédelmi egységhez, valamint fegyveresen őrzött egy katonai ellenőrzőpontot. Családja és az amerikai külügyminisztérium alaptalannak tartotta a vádakat. A férfit 2024 októberében csaknem hét év szabadságvesztésre ítélték.
A fogságban töltött évek során az egyik legnagyobb megpróbáltatást az elszigeteltség jelentette. Hubbard nem beszélt oroszul, ezért alig tudott kommunikálni a környezetével, és gyakran azt sem értette, mi történik vele. Előfordult, hogy még az amerikai nagykövetség és a családja sem tudta pontosan, hol tartják fogva.
Édesanyja Bibliáját olvasta, amelyet az őrök megengedtek neki megtartani. Később néhány angol nyelvű könyvhöz is hozzájutott, köztük egy történelemkönyvhöz és egy orosz nyolcadikosoknak készült angol tankönyvhöz.
„De angolul volt, úgyhogy rendben volt” – jegyezte meg.
Azok az ukrán hadifoglyok, akiket vele együtt tartottak fogva, korábban arról beszéltek a The New York Timesnak, hogy az amerikai férfit megverték, időnként éheztették, és az orosz himnusz eléneklésére kényszerítették.
Hubbard az interjúban elismerte, hogy megverték, bár saját megfogalmazása szerint nem súlyosan. Azt is megerősítette, hogy kényszerítették az orosz himnusz éneklésére. Az étkezéssel kapcsolatban elmondta, hogy naponta háromszor kaptak enni, az adagok viszont rendkívül szűkösek voltak. Többnyire kenyérből, zabkásából, esetenként halból vagy húsból állt az étrendjük.
„Annyit kaptunk, amennyi az életben maradáshoz szükséges volt, de nem laktunk jól” – idézte fel.
A férfi arról is beszélt, hogy az ítélethirdetés után valamelyest javultak a fogva tartásának körülményei. Egyszer körülbelül egy percig telefonálhatott Cipruson élő fiával, és nagyjából félévente üzenetet válthatott a családjával az amerikai nagykövetség közvetítésével.
A börtönben átélt bánásmódról nem kívánt minden részletet nyilvánosságra hozni. Mint mondta, attól tart, hogy nyilatkozataival veszélyeztetheti a még Oroszországban fogva tartott amerikai állampolgárok szabadulását.
„Együttérzek az Ukrajnában fogva tartott oroszokkal és az Oroszországban fogva tartott ukránokkal” – mondta Hubbard. „A börtönélet bárki számára szörnyű, és még az ellenségemnek sem kívánnám.”
Donald Trump közbenjárására engedték szabadon
A férfi szabadon bocsátása az amerikai–orosz diplomácia egyik kiemelt eseményévé vált. Donald Trump személyesen fordult Vlagyimir Putyinhoz, aki beleegyezett a fogoly elengedésébe.
Steve Witkoff, az amerikai elnök különmegbízottja október 21-én Szentpéterváron találkozott az orosz államfővel, ahol az ukrajnai háború lezárásának lehetőségeiről is tárgyaltak. Hubbard szabadon bocsátását ugyanezen a napon jelentették be.
A különmegbízott a döntésért nyilvánosan köszönetet mondott Putyinnak, és humanitáriusnak nevezte az orosz elnököt. Kijelentése az Egyesült Államokban a demokraták és a republikánusok részéről egyaránt bírálatot váltott ki, különösen az Ukrajna elleni háború és a Washington, illetve Kijev között kialakult feszültségek miatt.
Hubbard elmondta, hogy szabadulása előtt a mordóviai IK-12-es büntetőtelepről előbb Moszkvába szállították, ahol öt napot töltött, majd Szentpétervárra vitték. Egészen az utolsó pillanatig nem lehetett biztos abban, hogy valóban elhagyhatja Oroszországot.
Hazatérése után Texasba szállították, ahol háromnapos orvosi és pszichológiai vizsgálaton vett részt. Ezt követően találkozott két fiával, majd Coloradóba utazott, hogy meglátogassa a nővérét.
Október 30-án a Fehér Házban is fogadta őt Donald Trump. A találkozón a férfi arról beszélt, hogy a fogság utolsó időszakában már az életben maradásáért is aggódott, és úgy érezte, nem bírt volna ki még egy évet az orosz börtönben.
A The New York Timesnak adott interjújában Hubbard kerülte az Oroszországról, Ukrajnáról és a háborúról szóló politikai állásfoglalást. Abban reménykedett, hogy szabadulása hozzájárulhat a két ország kapcsolatainak javulásához, és más foglyok hazatéréséhez is.
A családjával való viszontlátásról viszont már sokkal személyesebben beszélt.
„Nagyon boldog vagyok, hogy mindannyiukat láthatom” – mondta. „Nem számítottam rá, hogy valaha is újra látom őket.”
