Mindössze 14 perce maradt Rajendra Dawadinak arra, hogy kiürítse nepáli iskoláját. Az igazgató azonnal félbeszakította a tanítást, megkongatta a csengőt, és több mint 900 diákot, valamint 16 dolgozót juttatott biztonságba, mielőtt az áradás elsodorta az épületet.
Rajendra Dawadi éppen a Tribhuvan Trishuli Középiskola egyik tantermében tartózkodott, amikor az iskola könyvelője berontott hozzá, és kiabálni kezdett: „Jön az ár, jön az ár!”
A könyvelőt egy Rasuwa térségében élő rokona figyelmeztette. Az áradás előbb ezt a területet érte el, majd sárral és törmelékkel teli víztömegként indult tovább a völgyben fekvő Bidur felé.
A telefonhívástól számítva körülbelül 14 percük maradt. Az igazgató azonnal leállította a tanítást
Az iskolának nagyjából 1600 tanulója volt, közülük több mint 900-an tartózkodtak az épületben a figyelmeztetés pillanatában.
Dawadi nem várt hivatalos utasításra. Leállíttatta az órákat, megkongattatta az iskola csengőjét, majd megkezdte a diákok és a dolgozók kimenekítését.
„Azonnal azt mondtuk: állítsák le az órákat, kongassák meg a csengőt” – idézte fel az igazgató.
Azoknak az iskolabuszoknak a sofőrjeit is értesítette, amelyek további gyerekekkel tartottak az intézmény felé. Arra utasította őket, hogy ne hajtsanak az iskolához, hanem vigyék biztonságosabb területre a diákokat.
A hír hallatán szülők, tanárok és gyerekek érkeztek motorkerékpárokkal. Más tanulókat buszokkal szállítottak el, sokan pedig gyalog futottak a magasabban fekvő területek felé. A pánikban legalább egy diák elájult.
Az utolsó busz után összeomlott a híd
Az utolsó iskolabusz éppen átjutott a közeli hídon, amikor a hatalmas víztömeg elérte a mintegy 60 ezer lakosú települést.
„Amikor a buszunk áthaladt az új hídon, a régi híd összeomlott” – mondta Dawadi.
A sárral és törmelékkel keveredő víz ezután elérte az iskolát. Az épületet elsodorta az áradás, korábbi helye pedig gyakorlatilag a folyómeder részévé vált.
Az intézmény különösen veszélyes helyen állt: egyik oldalról a Trishuli folyó, a másikról egy vízerőmű csatornája határolta. Az iskolát a 2015-ös nepáli földrengés után építették újjá. Az a katasztrófa körülbelül kilencezer ember életét követelte.
A szülők szerint Rajendra Dawadi életet adott gyermekeiknek
Az ár levonulása után több szülő is az igazgató gyors döntésének tulajdonította, hogy gyermeke életben maradt.
Az 50 éves Man Maya Tamang először azt hitte, hogy elveszítette lányát, Sushmitát. Amikor kiderült, hogy a gyermek biztonságban van, így beszélt Dawadiról: „Olyan volt, mint egy isten. Életet adott a lányomnak és sok más gyermeknek. Csak Isten képes erre.”
Dawadi maga is ennek az iskolának a diákja volt, jóval azelőtt, hogy az intézmény igazgatója lett. Most azt szeretné, ha a hatóságok minél gyorsabban, egy biztonságosabb helyen építenék újjá az iskolát.
Két ember sorsa továbbra is bizonytalan
Miközben az iskolában tartózkodó több mint 900 diák és 16 dolgozó megmenekült, Bidur más lakóinak nem maradt elegendő idejük a menekülésre.
A legfrissebb beszámoló szerint az iskola legalább egy dolgozóját továbbra is eltűntként keresték. Nem találták a könyvelő édesanyját sem.
Miután figyelmeztette az iskolát, a könyvelő hazarohant, hogy megmentse a szüleit. Édesapját sikerült magasabban fekvő területre vinnie. Mire visszament az édesanyjáért, a házukat már elsodorta a víz.
Az áradás egész településeket rombolt le Nepálban és Tibetben. Több mint 900 ember meghalt, és ezreket eltűntként tartottak nyilván. A nepáli katasztrófa legsötétebb óráiban a Tribhuvan Trishuli Középiskolából kimenekített gyerekek története jelentette a ritka jó hírek egyikét – számolt be a Reuters és az Associated Press.
