Arthur Kermalvezen egész életében azzal a bizonytalansággal élt, hogy nem tudta, ki a biológiai apja. Spermadonor segítségével fogant, és gyerekként szinte bárkiben azt az embert látta, aki talán hozzájárult a születéséhez.
„Elképzeltem, hogy lehetne a tanárom, az emberek, akiket a buszon láttam… és nagyon dühös voltam, mert lehetetlen így élni” – mondta.
A kérdés felnőttként még súlyosabbá vált, amikor beleszeretett Audrey-ba, egy párizsi nőbe, aki hozzá hasonlóan donor segítségével született.
A BBC beszámolója szerint a két fiatal 2010-ben ismerkedett meg egy donor segítségével fogant emberek aktivistacsoportjának találkozóján. Audrey később úgy emlékezett vissza a találkozásra, mint „első látásra szerelemre”.
A vonzalommal együtt viszont rögtön megjelent egy nyugtalanító kérdés is: mi van, ha nemcsak érzelmi, hanem genetikai kapcsolat is van közöttük?
Születésük idején Párizsban mindössze két spermabank működött, és ugyanazok a férfiak többször is adhattak mintát. Emiatt nem lehetett kizárni, hogy Arthur és Audrey ugyanattól a donortól származnak, vagyis féltestvérek.
Mielőtt kapcsolatuk komolyabbá válhatott volna, tudniuk kellett az igazságot.
A francia szabályok szinte lehetetlenné tették a válasz megszerzését
Franciaországban a genetikai vizsgálatok használatát szigorúan korlátozzák. DNS-tesztet csak kutató, orvos vagy bíró rendelhet el és felügyelhet, az otthoni genetikai tesztek használata pedig több mint 3500 eurós bírsággal járhat.
Ezért olyan cégek, mint a 23andMe, az Ancestry vagy a MyHeritage sem értékesítik tesztkészleteiket Franciaországban.
Az 1994 óta hatályos szabályozás támogatói szerint a törvény védi az érzékeny genetikai adatokat attól, hogy kereskedelmi vállalatokhoz kerüljenek, és csökkenti annak kockázatát is, hogy váratlan DNS-eredmények családi konfliktusokat robbantsanak ki.
Arthur Kermalvezen szerint Franciaország ezzel különleges helyzetben van Európában, mivel más országokhoz képest jóval szigorúbban kezeli az ilyen teszteket.
Azonnal kialakult közöttük a vonzalom
Mire Audrey megtudta szüleitől, hogy donor segítségével fogant, már ügyvédként dolgozott, és bioetikára szakosodott. Pontosan ismerte tehát azt a jogi rendszert, amely a donorok anonimitását még haláluk után is védi.
Az ő esete azért volt különleges, mert 1979-ben fogant, még az anonim donorokra vonatkozó későbbi szabályozás bevezetése előtt. Amikor olyan embereket kezdett keresni, akik hozzá hasonlóan 1994 előtt születtek spermadonor segítségével, rátalált Arthurra.
A férfi addigra már könyvet is írt arról, mennyire erősen foglalkoztatja saját biológiai származásának kérdése.
Audrey számára különösen megragadó volt, ahogyan Arthur meg tudta fogalmazni azokat az érzéseket, amelyekkel ő maga is hosszú ideje küzdött.
Mindketten szerető családban nőttek fel, mégis ott maradt bennük a hiányérzet az ismeretlen ember miatt, akinek genetikai örökségét hordozták.
Amikor személyesen találkoztak, a vonzalom szinte azonnal kialakult.
Ezzel együtt a félelem is.
Mielőtt barátságukból romantikus kapcsolat lehetett volna, biztosan tudniuk kellett, hogy nincs közöttük vérségi kapcsolat.
900 euróért végeztettek titokban genetikai vizsgálatot
Hónapokig keresték a lehetőséget, mire találtak egy dél-franciaországi orvost, aki 900 euró készpénzért hajlandó volt elvégezni a genetikai tesztet.
Az eredmény szerint Arthur és Audrey nem rokonok.
A megkönnyebbülés mégsem volt teljes, mert tudták, hogy az orvos törvényt sértett azzal, hogy megosztotta velük az eredményt.
„Attól tartottunk, hogy talán egy sarlatánról van szó” – idézte fel Audrey.
Felmerült bennük, hogy egy otthoni DNS-teszttel is ellenőrzik az eredményt, Audrey ügyvédként mégis ragaszkodott ahhoz, hogy hivatalos, jogszerű úton próbáljanak választ szerezni.
2010-től ezért több jogi eljárást is indított a francia rendszer ellen.
Szerette volna megtudni, hogy biológiai donorja életben van-e, továbbra is ragaszkodik-e az anonimitáshoz, illetve olyan adatokat is kért, amelyek nem fedték volna fel személyazonosságát. Arra is választ keresett, hány gyermek születhetett ugyanattól a donortól, és lehet-e közöttük Arthur.
A próbálkozások nem jártak sikerrel.
Három év pereskedés után a pár végül úgy döntött, „megbízik a sorsban”, és összeházasodott.
2015-ben Franciaország legfelsőbb közigazgatási bírósága is elutasította Audrey utolsó fellebbezését.
A DNS-tesztek végül olyan titkot tártak fel, amire senki nem számított
A genetikai vizsgálatok fejlődése később mégis új lehetőséget adott nekik.
Arthur Kermalvezen több mint harminc év bizonytalanság után 2017 karácsonyán végül kapcsolatba tudott lépni biológiai donorjával.
Audrey-ra ennél is meglepőbb felfedezés várt.
A DNS-adatbázisban genetikai egyezést talált egy Sophie nevű nővel, akit korábban ő maga képviselt a bíróságon a donor segítségével fogant emberek jogaiért folytatott ügyben.
„Rájöttem, hogy Sophie – egy nő, akinek az ügyét a bíróságon támogattam – a biológiai testvérem volt” – mesélte Audrey.
A pár nyolc másik aktivistával együtt végeztetett genetikai vizsgálatot.
A tíz ember közül négyről kiderült, hogy ugyanattól a donortól származnak: Audrey, bátyja, Peter, Sophie és Sophie bátyja, David.
A felfedezés azt is megmutatta, hogy Arthur és Audrey korábbi félelme korántsem volt alaptalan. Valóban létezett annak esélye, hogy ugyanaz a férfi legyen a biológiai apjuk.
Audrey végül megtalálta biológiai apja családját
Évekkel később egy amerikai személlyel talált genetikai egyezés vezette el Audrey-t biológiai donorjához.
A férfit Philippe-nek hívták, de addigra már meghalt.
Audrey édesanyja levelet küldött Philippe családjának, amelyben megköszönte neki azt az „ajándékot”, amelyet „felbecsülhetetlen értékűnek” nevezett.
Amikor Audrey később személyesen is meglátogatta a családot, meleg fogadtatásban részesült.
„Mindenkinek könnyek gyűltek a szemébe” – emlékezett vissza.
Philippe nővére ekkor tudta meg először, hogy bátyja valaha spermadonor volt.
