Olaszországban, akárcsak más civilizált országokban, a hatóságok komoly figyelmet fordítanak az utcára került állatok kérdésére.
Az állatok iránti felelősség és jóindulat gondolatának széles körben történő terjesztése és tanítása természetesen az egyik legfontosabb módszer a probléma megoldására. A gyerekeket már az általános iskolától kezdve arra nevelik, hogy viseljék gondját az állatoknak, külön órákat tartanak nekik az állatok védelmével foglalkozó szervezetek. A menhelyeken végzett önkéntes munka rendkívül nagy tiszteletben tartott, akárcsak az állatok örökbefogadása.
Emellett, annak érdekében, hogy csökkentsék az utcára kerülő állatok számát, a hatóságok úgy döntöttek, szigorítják a büntetéseket, amelyekkel a felelőtlen, vagy erőszakos állattulajdonosokat sújthatják.
Az érvényben lévő jogszabályok szerint az állatokkal szembeni rossz bánásmódnak minősül minden cselekedet, amelynek hatására az állat rosszul érezheti magát, vagy fájdalmat tapasztalhat, és ide tartozik az is, ha valaki nem megfelelő, vagy egészségtelen körülmények között tart egy állatot.
Azok az olasz állampolgárok pedig, akik kidobnak egy állatot az utcára, rendkívül súlyos büntetésre számíthatnak: 10 ezer eurós bírság, vagy akár 1 éves börtönbüntetés is kiszabható rájuk.
Emellett büntetés szabható ki azokra a személyekre is, akik elütnek egy állatot (legyen az akár háziállat, akár vadállat), és segítség nélkül magára hagyják az úton. Ha ilyen baleset történik, a sofőr köteles értesíteni a hatóságokat.
Egész Olaszország területén működik egy „zöld vonal”, amelyen a lakosok segítséget hívhatnak, ha bajba jutott állatot látnak, legyen szó akár egy kóbor kutyáról, akár egy gázolásos baleset áldozatáról.
Az állatvédő programoknak és a hatályba helyezett törvényeknek köszönhetően, Olaszországban évről évre csökken az utcára kerülő állatok száma. Sokan tanulhatnánk az olasz módszerből.
