Az orosz fogságról legfennebb nagyanyáink idejéből hallhattunk, amikor a második világháborúban sok frontra utasított férfi került lágerekbe – ahonnan a legtöbben nem is tértek vissza. Az, hogy a történelem ilyen formában ismétli magát, borzasztó és kiábrándító. Ennél már csak azok vallomása lehet rosszabb, akik a saját bőrükön is megtapasztalták az orosz börtönök kegyetlenségeit. A harkivi lakos és önkéntes Ihor Shisko összesen 801 napot töltött orosz fogságban – traumatizáló élményeit most megosztja a nagyvilággal.
A több mint kétéves fogva tartása alatt Shisko 50 kilót fogyott, és elmeséli, hogy a kínzással, pszichikai és fizikai erőszakkal járó kihallgatások a bebörtönzésének utolsó napjáig tartottak – árulta el a férfi az Ukrinformnak adott interjújában.
Shisko több orosz lágerben fordult meg: 51 napig tartották fogva a Belgorodi területen lévő Shebekinóban lévő táborban, majd a Brjanszki területen lévő Sztarij Oskolba szállították. Ezután a harkivi lakost Novozibkivben, Tulában és Pakinóban, a Vlagyimiri területen vették őrizetbe.
„Május 13-án [2022-ben] Sztarij Oszkolba, a SIZO #2-be küldtek minket. Ott kezdődött igazán a rémálom – amint kivettek a kocsiból. Eltörték az ujjaimat és a lábujjaimat, amint bevittek. Míg végigvezetnek a folyosón, olyan taktikai kesztyűket viselnek, amelyeken gumi- és faszegecsek vannak, gumibotokkal és mindenféle fémtárgyakkal a csizmájukra erősítve, és ezekkel az eszközökkel vertek. Valaki erősen hátulról tart, a karjaidat kicsavarva, és még csak el sem tudsz esni, még levegőt sem kapsz, és csak vernek és vernek és vernek. Aztán bedobnak egy cellába. Amikor sikerült felállnom, néztem a srácokat – azt hiszem, sokukat láttam már korábban, 22-en voltunk a sátorban Shebekinóban -, de senkit sem ismertem fel. Mert ott mindenki annyira össze volt verve, hogy nehéz volt felismerni az arcukat. A sebek úgy véreztek, mint egy csatatéren” – idézte fel a szörnyű emlékeket Shisko.
A férfi szerint az oroszok mindennel verték őket, ami csak a kezükbe került – villanykábellel, telefonnal, sokkolóval, hosszabbítóval, és „a kihallgatások a fogság utolsó napjáig tartottak”. A kínzást minden intézményben alkalmazták, ahol a harkovi lakost fogva tartották, de voltak helyi szintű sajátosságok is.
„A reggel 6.00 órakor kezdődött az ’ébresztő!’ paranccsal. El kellett énekelnünk az orosz himnuszt, vagy csak állni kellett, az intézménytől függően. Reggeli után kezdődött az ’ellenőrzési’ procedúra: kivittek minket a folyosóra, és 30-40 percig ’negyed’, azaz guggoló helyzetben kellett maradnunk, majd utána le kellett ugranunk a folyosón. Ott szétvetett lábakkal kellett állnunk, és sípcsonton rúgtak minket. A fájdalomtól a lábak szétnyíltak, és az emberek spárga-pózba hulltak, volt, akinek elszakadt az ínszalagja, és ez különböző módon történt. A nadrágok elszakadtak, és ezért is vertek minket, mert nem volt mivel megvarrni, nem volt cérna vagy tű. Általában az őrök minden ürügyet kihasználtak, hogy még jobban csúfoljanak minket” – vallotta a kiszabadult fogoly.
Shisko szerint ezek a bántalmazások az úgynevezett séták alatt is folytatódtak.
„Kész átverés volt, mert nem volt rendes séta – három, legfeljebb öt perc volt. De végigkergettek minket a folyosókon, le a lépcsőn a gyakorlóudvarra, amit felsöpörtünk, aztán visszahajtottak és megvertek, kutyákkal zaklattak, amik ugattak, haraptak, aztán megint megvertek” – folytatta Shisko, aki végül a 2024 május 31-i fogolycsere alkalmával térhetett vissza Ukrajnába.
Felesége és három gyermeke várta otthon. A férfi az orosz invázió idején a Harkivi Területi Tanács alkalmazottja volt, és csatlakozott a Kraken egységhez. 2022 március 22-én fogták el őt a megszállók a területi központ közelében.
