A legtöbb orosz állampolgár – különösen a fiatalok – nem akar harcolni a fronton, az orosz hadseregben még sincs hiány utánpótlásból. A kérdésre, vajon, hogy lehetséges ez, a válasz Oroszország társadalmi megosztottságában rejlik: a többség, amely távolról támogatja a háborút, és egy harcolni akaró kisebbség – írja a The Moscow Times.
A VTsIOM állami közvélemény-kutató intézet közzétette annak a felmérésnek az eredményeit, amelyben megkérdezték a lakosságot, kiket tartanak „korunk igazi hőseinek” Oroszországban. Az eredmények azonban meglepőnek bizonyultak.
A válaszadókat először arról kérdezték, egyetértenek-e azzal, hogy Oroszország igazi hősei közé azok tartoznak, akik „minden nap a társadalom javáért dolgoznak”, nem csak azok, akik a csatatéren harcolnak. A megkérdezettek, különösen a fiatalok, egyetértettek ezzel a kijelentéssel. A 25 év alattiak 99%-a támogatta azt a hipotézist, hogy fegyver nélkül is lehetséges „hősiesen védelmezni az országot.”
A kérdés összesen öt választ tett lehetővé, köztük az egyik a „részvétel az ország fegyveres védelmében” volt, de ezt mindössze a válaszadók 23%-a választotta, és ezzel ez a válaszlehetőség a negyedik helyen végzett. Az önkéntes munka és a más ágazatokban végzett munka, valamint a hazafias üzenetek terjesztése azonban már népszerűbb opciónak bizonyult.
A fegyveres erővel való védekezésnél csak a pénzügyi támogatás volt kevésbé népszerű válaszlehetőség.
Még szembetűnőbb az a tény, hogy a legkevésbé a fiatalok mutatkoztak hajlandónak önkéntesen vállalni a harcot. A 33 év alattiak körében ez a lehetőség szilárdan az utolsó helyen állt, a válaszadók mindössze 17-20%-a választotta. A legelszántabbak az 50-60 évesek voltak. De mivel csak 33%-uk választotta ezt az opciót, ez sem utal erős harci kedvre.
A felmérés különösen aggasztónak tűnhet a Kreml szemszögéből, mivel a válaszadók egy része valószínűleg eleve csak azért adott kedvező választ, hogy jobb színben tüntessék fel magukat a hatóságok előtt. Egyes elemzők arra számítanak, hogy Putyin nem fog tudni elég újoncot toborozni az idei veszteségek fedezésére, és 2025 végére választania kell a kényszersorozás és a tűzszünet között.
A Mediazona és a BBC által összeállított lista a halott orosz katonákról már meghaladja a 115 ezret. A lista havonta körülbelül 5000 névvel bővül. A tényleges halálos áldozatok száma pedig a becslések szerint ennek körülbelül a duplája. A washingtoni székhelyű Center for Strategic and International Studies (CSIS) például 250 ezerre teszi az orosz áldozatok számát.
A visszafordíthatatlan veszteségek – halottak és sebesültek, akik nem térnek vissza a szolgálatba – becslése sokkal nehezebb. Olekszandr Sirszkij ukrán főparancsnok szerint Oroszország csak júniusban 32 ezer visszafordíthatatlan veszteséget szenvedett, bár az ország motivációja az orosz veszteségek túlbecslésére valószínűleg azt jelenti, hogy a valós szám valamivel alacsonyabb.
Eközben a hivatalos adatok szerint Oroszország 2025 első öt hónapjában 190 ezer önkéntes és szerződéses katonát vett fel. Ha ezek a számok helyesek, akkor a havi létszámnövekedés körülbelül 10 ezer fővel haladja meg a veszteségeket. A hivatalos adatok ugyan lehetnek túlzóak, de a frontvonalon lévő orosz erők mindenesetre nem csökkennek, sőt, valószínűleg növekednek, derül ki a The Moscow Times elemzéséből.
Oroszország visszafordíthatatlan veszteségeit a három és fél évig tartó háborúban 500 ezer és 1 millió közé becsülik. Putyin szerint jelenleg mintegy 700 ezer orosz harcol, és célja, hogy az aktív katonák számát 1,5 millióra növelje.
Az adatok szerint a Moszkvából származó 10 ezer 20 és 61 év közötti férfi közül mindössze három halt meg a háború miatt. De a Tuvai köztársaságban ugyanez a demográfiai csoport 40-szer nagyobb valószínűséggel halt meg a háborúban. Tuvában, amellett, hogy Oroszország egyik legszegényebb régiója, a bűnözési ráta is magas, ami azt jelenti, hogy sok volt elítélt van, akiket önként vagy kényszerből toborozhatnak.
De még azokban a régiókban is magasabb a halálozási arány, ahol nincsenek ilyen problémák. De sok olyan régió van, ami továbbra is elégséges utánpótlást biztosíthat, vagyis a Kremlnek egyelőre semmi oka a kétségbeesésre, és úgy tűnik, továbbra is képesek fenntartani a háborús helyzetet.
Az olyan intézkedések, mint a 18 évesek besorozásának engedélyezése és az első alkalommal besorozottak felső korhatárának eltörlése inkább a toborzás racionalizálását, mintsem a toborzási bázis nagymértékű bővítését szolgálják. Ez a bázis ugyan nem óriási, de egyelőre úgy tűnik, elégséges.
A Kreml talán képes lesz 1,5 millió katonából álló hadsereget létrehozni. Ennél nagyobb számú katona toborzása és bevetése valószínűleg irreális, mert az emberek nem akarnak bevonulni. Ez a szám azonban elég lehet ahhoz, hogy a harcok a jövő évben is folytatódjanak. Putyin továbbra is elutasítja, hogy akár csak minimális engedményeket is tegyen a tárgyalásokon, és egyértelműen arra számít, hogy Oroszország jelentős ukrán területeket fog nyerni a nyár és az ősz folyamán, ami azt mutatja, hogy a Kreml nem tekinti aktuális problémának a létszámhiányt a frontvonalakon.
