Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!

„Műveimben és tanulmányaimban a kollektív emlékezet nyomait kutatom és szembesítem közönségemmel. Régészeti emlékek motívumait ragadom ki a szkíta, hun, avar, honfoglalás-kori, románkori, s még fellelhető népművészeti munkák köréből, új tartalommal, szín- és hangulati elemekkel új életet lehelek beléjük, mintegy titkos mágiaként, mert amit látunk, azt nem feledjük.”- ez Tóth Lívia textilművész hitvallása, akinek legújabb kiállítása a Duna Televízió Látványtárában augusztus 4-én, szerdán 12 órakor nyílt meg.

A tárlatot Antall István, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője nyitotta meg, a zenei aláfestést Varga Bendegúz dobon, Szabó-Sípos Ágoston pedig derbukán szolgáltatta. A megnyitót a Kívánságkosár című műsor élőben közvetítette. A tárlat augusztus 4-től 24-ig tekinthető meg a Duna Televízió székházában, naponta 10-19 óráig.

A Szombathelyen született és jelenleg is a helyi főiskolán tanító Tóth Lívia a Magyar Iparművészeti Főiskola textil, falikép és szőnyeg szakán végzett 1990-ben. 1990-től a FISE, 1992-től pedig a Matéria Csoport tagja, Szakrális tér című diplomamunkájáért nívódíjat érdemelt ki. Kedvenc anyaga a nemez, amelyre 25 évvel ezelőtt Kecskeméten lelt rá, s amellyel azóta is dolgozik.

Miért választotta a nemezt munkái alapanyagául, miért lett textilművész?

A bátyám festő, így, bár én is nagyon jól értek a színekhez, nem akartam az ő útját választani és a képzőművészeti főiskolára menni. Eleinte nem is tudtam, hogy mi legyek; keramikus, textiles vagy gobelinkészítő. Amikor aztán megláttam Hauser Bea textilművész egy munkáját, amelyen egy veremben álló oroszlán megszagol egy virágot, azonnal tudtam, hogy én is gobelines leszek. A nemezzel huszonöt évvel ezelőtt Vidák István nemezművész kecskeméti művésztelepén találkoztam először, s kapcsolatom az anyaggal azóta is tart. A nemez igen különleges anyag. Sokféle dolgot lehet belőle készíteni: szobrokat, öltözködési kiegészítőket, kis tárgyakat, játékokat. Szeretem, mert viszonylag gyorsan lehet vele dolgozni, vagyis a munkám hamar kiteljesedik.

Munkái alapjául az ősi emlékek motívumait használja fel.

Egészen korán, gyermekkoromban ismerkedtem meg ezekkel az ősi motívumokkal, akkori lakóhelyem közelében volt egy avar-kori temető. Sokszor eljártam ide és különböző régészeti leleteket gyűjtöttem, majd el is felejtettem őket. Csak évekkel később kezdtek el kísérteni, különféle szőnyegeken, ötvös tárgyakon jelentek meg újra. Elhatároztam, hogy ez lesz az én utam, ezeket a motívumokat fogom használni. Mindenkinek meg kell találnia a maga útját. Nem másolhatjuk más ötletét.

Már öt éve tanít Szombathelyen, gyermekeket és felnőtteket egyaránt, emellett rendszeresen vannak kiállításai. Hogyan jut mindkét tevékenységre ideje?

Művészként nem tudnék megélni. A szombathelyi egyetemen, valamint a veresegyházi zeneiskolában gyerekeket és felnőtteket is tanítok. Minden trükköt, technikát  átadok nekik, s egyáltalán nem vagyok féltékeny, ha nálam jobbá válnak, hiszen a célom az, hogy a tanítvány meghaladja mesterét. Sokáig főállású anya voltam, természetesen akkor is alkottam, s most, az oktatás mellett is dolgozom. Ha megszületik a fejemben egy ötlet, akkor nem várok, amint a gondolat készre formálódott, nekiállok, és pillanatok alatt elkészül egy munkám. Igazán felszabadító, katartikus ereje van egy kész munkának


Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!