Több mint fél évszázad után új korszak kezdődhet a polgári repülésben. Az Egyesült Államok fontos lépést tett afelé, hogy feloldja a szárazföld feletti szuperszonikus repülések 1973 óta érvényben lévő tilalmát, amelyet annak idején a hangrobbanások fülsiketítő zaja miatt vezettek be – írja az Express.
A Trump-kormány szerint a technológia mára eljutott arra a szintre, hogy a hangsebességnél gyorsabb repülés ne járjon együtt a régi, erős dörrenéssel. A cél nem az, hogy korlátlanul engedjék vissza a szuperszonikus gépeket az amerikai légtérbe, hanem az, hogy a teljes tiltást zajhatár váltsa fel.
Az FAA, vagyis a Szövetségi Légiközlekedési Hatóság 1973 óta tiltja a polgári repülőgépek számára, hogy az Egyesült Államok szárazföldi területei felett Mach 1-nél gyorsabban repüljenek. A Mach 1 a hangsebességnek felel meg, amely száraz levegőben, tengerszinten, 20 Celsius-fokon körülbelül 1 235 kilométer/óra.
Az új elképzelés szerint a szuperszonikus repülés nem önmagában lenne tiltott vagy engedélyezett. A döntő kérdés az lenne, hogy a repülőgép által keltett zaj egy meghatározott határérték alatt marad-e. Ha igen, a gépek Mach 1 feletti sebességgel is repülhetnének az ország területe felett.
A bejelentés Donald Trump 2025 júniusában kiadott végrehajtási rendelete nyomán történt. Ebben az elnök arra utasította az FAA-t, hogy „a szuperszonikus repülésekre vonatkozó tilalmat az ország területén… állapítson meg egy, a zajszintre alapuló ideiglenes típusjóváhagyási szabványt… és szüntesse meg azokat a további szabályozási akadályokat, amelyek gátolják a szuperszonikus repüléstechnológia fejlődését az Egyesült Államokban”.
A hatóság reményei szerint a szükséges szabályok 2027 közepére készülhetnek el. Ez nem azonnali visszatérést jelent, inkább azt, hogy a szuperszonikus utasszállítás újra valós szabályozási pályára kerülhet.
Bryan Bedford, az FAA igazgatója szerint a technológiai fejlődés miatt már nem kell ugyanúgy tekinteni a szuperszonikus repülésre, mint az 1970-es években.
„Ez azt jelenti, hogy végre hatályon kívül helyezhetjük az 1970-es évekből származó, az Egyesült Államok területén feletti szuperszonikus repülésekre vonatkozó tilalmat, miközben minimálisra csökkentjük a zaj hatását az útvonal mentén és a repülőterek közelében élő lakosokra.”
Az 1960-as évek tapasztalatai még egészen más képet mutattak. A hangsebességnél gyorsabban haladó repülőgépek olyan lökéshullámokat keltettek, amelyek a földön erős, lövéshez hasonló dörrenésként hallatszottak. A korabeli tesztek során az ismétlődő hangrobbanások ablakokat törtek be, anyagi károkat okoztak, és több ezer lakossági panaszt váltottak ki.
Az FAA 1973-as döntésében ezért úgy fogalmazott, hogy az akkori technológiai korlátok miatt „tilalomra volt szükség a lakosság védelme érdekében a szuperszonikus dörrenésekkel szemben”.
Néhány évvel később az Air France és a British Airways forgalomba állította a Concorde repülőgépet. A legendás szuperszonikus utasszállító repülhetett a New York-i John F. Kennedy nemzetközi repülőtérre, ám az Egyesült Államok szárazföldi területei felett szubszonikus sebességgel kellett haladnia.
Most több amerikai vállalat is új generációs, luxuskategóriás szuperszonikus utasszállítókon dolgozik. Ezeknél a cél már nemcsak a nagy sebesség, hanem a halkabb hangrobbanás, a jobb üzemanyag-hatékonyság és a modern zajszabályoknak való megfelelés is.
