Az ünnepi rohanás, feszültség, megfelelni vágyás, teljesítmény-kényszer és tökéletesség utáni vágy, még a huszonnegyedik órában is kiül az emberek arcára.
Ma van a legnagyobb rohanás, akkora dugó van az utcán, hogy alig lehet közlekedni. Az előbb egy beszélgetésben szakított félbe ismerősöm, hogy most nem ér rá, mert megy az áruházba lökdösődni. Mit tehetünk, ha úgy érezzük, jócskán összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, kapkodunk, és még sehol sem vagyunk a karácsonyi előkészületekkel.
- Fogjunk egy papírt és egy ceruzát
Hogyha még nem vásároltunk meg minden karácsonyi ajándékot, a beigli sincs megsütve, és az ablakpucolás is hátra van még, akkor bizony tényleg bajban lehetünk kicsit, hiszen holnap este karácsony van. A legfontosabb, hogy ne kapkodjunk! Hívjuk fel legjobb barátnőnket, üljünk be egy kávéra valahová, és beszéljük át józan ésszel, hogy mik a teendőink még, és mi az, ami tényleg elhalaszthatatlan. Az utolsó kapkodásban hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. Ilyenkor jól jön egy külső szemlélő. Írjuk fel egy papírra, hogy mit kell még holnapig megtennünk, beszereznünk, és így minden sokkal könnyebb lesz.
Kérjük a családtagok segítségét!
Szóljunk a párunknak, gyerekeknek, szüleinknek, barátoknak, hogy amiben tudnak, legyenek segítségünkre. Osztozzunk a feladatokon, hiszen így nem egy ember lesz leterhelve a rengeteg teendőtől. A közös munka hamarabb megy, eredményesebb is, és közben mókázni, kacagni is lehet.
- Nem a mennyiség a lényeg!
Ne arra törekedjünk, hogy minél több fogás és minél nagyobb ajándék kerüljön az asztalra. Ilyenkor persze mindenki túllicitálni a másikat, de próbáljunk meg józan ésszel mérlegelni. Az utolsó rohanásban hajlamosak vagyunk mindnet megvenni, megengedni magunknak, vigasztalásul, hogy nem baj na, megérdemeljük. De akkor is mérlegelnünk kell, még ha úgy is érezzük, hogy jutalmaznunk kell magunkat valamivel a nagy rohanásban.
