1960-ban húsvét vasárnapján egy brit férfi, David Latimer úgy döntött, hogy mini-kertet ültet. De nem is akármilyet! Egy lombik aljába rakott egy kevés földet, alaposan meglocsolta, majd egy drót segítségével palántákat ültetett a termőtalajba, majd lecsukta a lombik tetejét.
Legközelebb 1972-ben nyitotta ki az üveget, hogy meglocsolja, és bármennyire is hihetetlen azóta zöldell, pedig egyáltalán nem volt meglocsolva többet. 54 éve éldegél a kis ökokert, anélkül, hogy különösebb gondozásban részesült volna.
Az egyetlen kényeztetés, amit kapott az az, hogy David néha kitette az ablakba napozni. A természet azonban megoldja az önmaga táplálását és ennek következtében szépen fejlődött a kis lombikkert. A talajban levő baktériumok feldolgozzák az elhalt leveleket, így beindul a rothadás folyamata, amely tápláló széndioxidot bocsát ki. A fotószintézis által pedig a víz körforgása is kialakul.
Latimer puszta kíváncsiságból vágott neki a kísérletnek, azonban már kissé unalmas számára, hogy minden ilyen tökéletesen működik. A lombikkertet utódaira, unokáira fogja hagyni, vagy ha nekik nem kell, akkor a Királyi Kertészeti Társaságnak adományozza. Az idő majd eldönti, hogy meddig bírja az önműködést a kis ökoszisztéma.
