Nem hiába van a mondás, hogy a szeretteinkért lehoznánk a csillagokat is az égből. Bár ezt szó szerint képtelenség teljesíteni, mégis vannak tettek, melyek megmutatják, nincs az az út, amit meg ne tennénk a szívünknek legkedvesebb emberekért, hát még egy nagyszülő az unokájáért! Ez a nagyapa például Micimackó varázslatos világát keltette életre, hogy autista kisunokája éjszakánként megnyugvásra leljen.
Egy odaadó és hihetetlenül ügyeskezű nagypapa a közkedvelt mesehős életterét csempészte be az unokája szobájába azáltal, hogy egy különleges alvófülkét barkácsolt neki, melynek falait a plüssmedve és barátai teszik igazán otthonossá.
A Százholdas Pagony és lakói annyira valósághűre sikeredtek, hogy a videót kémlelve, mely körbevezet a fantasztikus építményben, nekünk is az az érzésünk támad, belecsöppentünk a történetükbe.
A remekművét a férfi a Reddit-en mutatta meg, a felhasználók pedig azonnal a bűvkörébe kerültek. „Néhány autista és más betegségben szenvedő gyereknek szüksége van egy biztonsági ágyra, ahol biztonságban és magányban lehetnek” – írta a nagytata.
Hogy megteremtse unokájának ezeket a megnyugtató feltételeket, a gyerek kedvenc mesehősét, Micimackót hívta segítségül a parányi térben, mely minden elvárást felülmúl.
Az alkotás bejáratánál egy „Mr. Sanders” feliratú tábla üdvözli a vendégeket, rajta Füles és Tigris festményeivel. Az ajtó mögött egy kéken megvilágított szoba tárul elénk, Micimackó világával.
A nagyapa minden apró részletre figyelt, még a pulton heverő csupor mézre is, mely a medvebocs nagy kedvence. Az alvófülkének ablaka is van, ami egy zöldellő tájra néz. Az ágyat funkcionálissá tette: kerekekkel látta el, hogy egy heveder segítségével kihúzható legyen a térből.
Magát a helyiséget pedig extra biztonsági berendezésekkel is felruházta, a helyi tűzoltóságnak a segítségével: tűzérzékelőtől kezdve széndioxid-ellenőrző készüléken át a térfigyelő kamerákig, minden óvintézkedést megtett, hogy odabent a gyermek valóban biztonságban legyen.
A közösségi platform felhasználói ámulattal nézték a nagypapa munkáját, és elismerő szavakkal díjazták.
„Lehet, hogy az unokád jelenleg még nem képes értékelni az erőfeszítéseidet, de remélem, hogy előbb-utóbb hálát ad neked ezért a gyönyörű dologért, amit neki készítettél” – írta valaki.
Egy másik hozzátette: „39 éves vagyok, és körülbelül 12 éves koromban diagnosztizáltak. Meg kellene néznem a konkrét évet. Van most egy szobám, ami nagyjából hasonló, bár nem az autizmusról akartam szólni. Mindig is szerettem a kis, csendes szobákat és a sötét tereket. Az enyém kb 8’x10′ méretű, és egy matt üveg tolóajtóval rendelkezik, de leginkább egy franciaágy tölti ki. Elképzelem, hogy ha gyerekkoromban megkaptam volna ezt a mennyiségű együttérzést, most sokkal boldogabb lennék. Köszönöm, hogy hozzájárultál a jövőhöz.”
A nagypapa azt is kifejti, mi a célja egy ilyen alvófülkének azok kedvéért, akik rákérdeztek: „a legfontosabb szempont a kóborlás – néhány autista gyermek (vagy más fogyatékossággal élő) elkóborol a házból, és nyilvánvalóan egy kisgyermek számára ez nagyon veszélyes lehet” – mondta.
„Sokan például rácsot tesznek az ablakokra, hogy ezt megakadályozzák, de a biztonsági ágyat humánusabb módszernek tartják – ez a típus SOKKAL jobb, mint néhány, amit láttam, amelyek túl kicsik. Ez akkor is segíthet, ha a gyerekek hajlamosak a csapkodásra vagy a rohamokra – megvédi őket attól, hogy leessenek az ágyról vagy beüssék a végtagjaikat a kemény felületekbe. Működhet érzékszerv-biztos térként is. Különösen ezt az egyet látom nagyszerű érzékszervi térnek, mivel zárt (sok biztonsági ágy hálós borítású)” – részletezte a tájékozott férfi, aki valóban mesterművet alkotott.
