Az otthonnak egy menedéknek kell lennie, ahol az ember megnyugvásra lelhet és kényelmesen elnyújtózhat, ugyanakkor a cél nem az, hogy teljesen elzárkózzunk a világ elől, hanem, hogy megteremtsük azt a biztonságot jelentő pontot, ahonnan elindulhatunk felfedezni a világot, és ahová a nap végén elégedetten hazatérhetünk.
Christine megteremtette magának a tökéletes otthont, ami egyszerre nyújt biztonságot, stabilitást és rugalmasságot. Az új-zélandi nő gyakorlatilag az esőerdő közepén építette fel saját mini házát, ami minden igényének megfelel.
Christine azért döntött a tiny house felépítése mellett, mert szerette volna, ha van egy saját otthona, és nem kell többé albérletben élnie, ugyanakkor, mivel a gyerekei már felnőttek, és egyedül él, tudta, hogy nincs szüksége különösebben nagy térre.
Az építészek több lehetőséggel is előálltak a helyszínnel kapcsolatban, és a nő végül azért választotta éppen ezt, mert tetszett neki az ötlet, hogy az erdőben élhet, közel a természethez, egy privát és félreeső helyen. Ugyanakkor nem bánná, ha lassan kialakulna a környéken egy kisebb közösség.
„Azt hiszem, ehhez az életmódhoz fontos, hogy legyenek körülötted emberek, akikkel kölcsönösen segíthetitek egymást” – mondta Christine a Living Big In A Tiny House YouTube csatorna vezetőjének, Bryce Langstonnak, aki meglátogatta őt, hogy bemutassa az otthonát.
A ház majdnem 9 méter hosszú és 2,7 méter széles, cédrusfából és fémből épült, ugyanakkor egy 1 méteres terasz is tartozik hozzá, ami külön összecsavarozott elemekből áll, így az esetleges költözést is megkönnyíti.
A belső tér egyszerre kényelmes és funkcionális: tágas és világos, ugyanakkor tökéletesen tükrözi lakója ízlését – még egy zongorát is sikerült elhelyezni, mivel Christine rajong a zenéért, és hobbiból szívesen játszik.
A földszinten található a nappali, a konyha és a fürdőszoba, a ház két oldalán pedig két emeleti teret is kialakítottak, amiket azonban nem kötöttek össze egymással, ezáltal is növelve a teret: egyik oldalt található a nő hálószobája, a másikon pedig egy második nappaliszerűség, ahol filmet nézhet, meditálhat, de az unokái is játszhatnak itt, amikor meglátogatják.
A két legfontosabb tényező a ház kialakításában a hang és a fény volt: „A térnek szinte átrium hangulata van, és tetszik, amit a hanggal és a fénnyel művel. Ez egyszerűen jobban illik hozzám. Ez az egyik dolog, amit szeretek a mini házak megalkotásában: megfelelnek az igényeidnek, eljátszhatsz néhány gondolattal, amíg megkapod azt, ami igazán megfelel neked” – mondja Christine, aki imádja, ahogy az egész lakást átjárja a fény, és a térnek ettől sokkal nyitottabb hatása lesz, amit ráadásul a megfelelő felületeken elhelyezett tükrökkel is fokoztak.
Az eredeti költségvetés körülbelül 145 ezer új-zélandi dollár volt (ami körülbelül 92 ezer amerikai dollárnak felel meg), és végül összesen 160 ezer dollárból sikerült megvalósítania mindent, amit szeretett volna.
Christine most már lassan 3 éve él álmai otthonában, és nagyon elégedett, azt mondja, semmin sem változtatna. Bár a világjárvány miatti lezárások némileg késleltették az építkezést, végül még ez is kapóra jött, mivel spórolhatott egy keveset, és beszerezhetett például egy fatüzelésű kályhát is, ami lényegében egy kis kandalló, és amellett, hogy nagyszerűen kifűti a teret, még az otthonos hangulathoz is hozzájárul.
Bár Christine imádja új otthonát, nem zárkózik el ott teljesen a világ elől, sőt, imád utazni, és most, hogy van egy saját otthona, és már nem kell bérleti díjat fizetnie, többet is utazhat – meglátogatta a fiát Londonban, megtette a Szent Jakab zarándokutat (Camino de Santiago) Spanyolországban, majd ellátogatott Mexikóba és Guatemalába. Összesen 7 hónapig volt távol otthonról, és ez idő alatt a lánya vigyázott a házára.
Ami a jövőbeli terveit illeti, próbál félretenni egy kis pénzt, hogy vegyen magának egy telket, és odaköltöztesse a házát, közben pedig szeretne még többet utazni.
Fotók: YouTube
