Erre a kérdésre valószínűleg a macskák nemmel válaszolnának, ha tudnának. Azok az emberek pedig, akik nem egérfogóként tekintenek a macskára, minden bizonnyal a legtöbben beszereznének egy cicakifutót.
Amikor a cica pihe-puha gomolyaként szinte tenyérből etetve, emberközelben nő fel, akkor bizony szívszorító egy dolog tud lenni, hogy ki tudja hol csatangol egész nap, egész éjjel. Persze léteznek félmegoldások is, amikor a macska kinti és benti lény egyszerre, csak sajnos azt nem az ember határozza meg. Amikor a legjobban várod haza, mert egy kis puhaságra vágysz, akkor sehol sincsen, amikor pedig a legjobban dolgoznál, akkor biztos ott simul a lábad alatt.
Egy japán férfi a túlzott cicaszeretetében ésszerű (vagy éppenséggel ésszerűtlen) megoldást ötlött ki: labirintust épített a macskájának. A krónikus cicaszeretetben szenvedők számára minden bizonnyal úgy tűnik, hogy ez a világ legjobb ötlete. A szabadtéri kifutó látványa nem a legszebb, ugyanis kissé börtönfolyosóra emlékeztet, de legalább kompromisszumos: se bezárva nincs macska, de nem is egészen szabad. Így egészen biztosan le kell mondjon a madár és egérfogócskáról. Sőt más cicákkal is épphogy csak szemezhet. Ennél ötletesebb kifutót azért láttunk már: egy érzékeny és figyelmes cicatulajdonos az óriási kertjében a fák és bokrokon keresztül vezette át a tágas, kacskaringós és különböző játszó alkalmatosságokkal felszerelt cicabarátabb verziót.
Ti építenétek ilyet féltve őrzött puha szőrgomolyátoknak?
