Vannak bizonyos lépések, amelyeket ősszel megtehetünk annak érdekében, hogy a rózsáink jövő tavasszal gyorsabban fejlődésnek induljanak. Ehhez először is megfelelően fel kell készítenünk a növényeket a téli pihenőre, és ez többek között azt jelenti, hogy ősszel már nem szabad metszenünk.
Az ősszel megmetszett rózsák tavasszal hátrányból indulnak, ezért jobb, ha lemondunk erről. Az őszi metszéssel a rózsák elveszítik az ágakban tárolt extra táplálékot, ami segít télen is egészségesen tartani a gyökereket. Ráadásul az őszi metszéssel tovább ösztönözzük a növekedést, és a friss hajtások a fagyok beálltával elhalnak.
A szakértők szerint szeptemberben az elhalt virágok eltávolítását, valamint a tápszerezést is abbahagyhatjuk, ezzel jelezve a növényeknek, hogy ideje felkészülni a nyugalmi állapotra.
Győződj meg arról is, hogy az oltott vagy hibridizált rózsák oltási pontja teljesen a talaj alatt van. Ellenkező esetben a téli fagyok és olvadások ciklusa elpusztítja a növényt.
Az oltás nem más, mint két növény különböző részeinek egymáshoz rögzítése, és népszerű növényszaporítási módszernek számít, amelyet első sorban gyümölcsfáknál használnak, hogy az utódok megőrizzék elődjeik tulajdonságait.
A rózsák esetében ez azt jelenti, hogy az egyik fajta gyökereit egy másik fajta szárához rögzítik, és az oltott növényeket fokozottan védeni kell a téli fagyoktól. Az oltást általában a tavaszi vagy a korai nyári időszakban kell elvégezni, ez segíti az oltvány gyors és hatékony meggyökerezését.
Ha ősszel abbahagyjuk az elhalt virágok eltávolítását, a rózsák elkezdik kitermelni a magokat, vagyis a csipkebogyót, ami a legtöbb faj esetében élénk piros, de lehet sötét-bíbor vagy fekete is.
Ha a bogyókat egyszerűen fent hagyjuk a növényeken, érdekes színfoltok lehetnek a téli kertben, ráadásul a madaraknak is táplálékul szolgálnak. De vannak, akik összegyűjtik a termést, és megőrzik a magokat tavaszra.
Az éghajlati körülmények és időjárási viszonyok függvényében az is fontos lehet, hogy télre letakarjuk a rózsatöveket, hogy megvédjük a széltől és a fagyoktól. Ez azért is fontos, mert a téli napsütés hatására túl korán megindulhat a nedvkeringés és elfagyhat a növény töve.
Minden új hajtás, ami az enyhe időjárás következtében túl korán jelenik meg a növényen, elpusztul, amikor a hőmérséklet ismét hidegre fordul. Ehhez becsomagolhatod a növényt zsákvászonba, vagy úgynevezett rózsakúpot is használhatsz. A takarásra azonban csak tartós fagyok esetében van szükség.
A kúppal való takarás hátránya, hogy a növényeket eléggé vissza kell vágni ahhoz, hogy elférjenek alatta, így tavasszal szinte a nulláról kell majd indulniuk. A zsákkal való takarás véd a téli károktól, a fényhiány pedig nyugalmi állapotban tartja a növényt.
Bár a rovarok és más kártevők őszre többnyire elhagyják a kertet, az olyan betegségek, mint a fekete foltosság és a lisztharmat még mindig problémát jelenthetnek. Ezért tisztítsd meg alaposan a rózsabokrok környékét, eltávolítva az elhalt növényi részeket, amik esetleg hordozhatják a betegségeket.
A fekete foltosság ellen permetezhetsz is, de vigyázz arra, hogy olyan terméket válassz, ami nem tartalmaz tápszert.
A mészkénlé (kalcium-poliszulfid) használata is segíthet megszabadulni a gomba spóráktól. Ezután már nincs más tennivalónk a rózsákkal, egyszerűen hagynunk kell, hogy felkészüljenek a téli pihenésre.
