Az egypetéjű ikermacskák meghódították az internetet hófehér bundájukkal és lenyűgöző kék és zöld szemükkel. Ők Iriss és Abyss, két gyönyörű házimacskát, akik az oroszországi Szentpéterváron élnek gazdájukkal, a 37 éves Pavel Dyagilevvel.
Dyagilev, aki beszédoktatóként dolgozik, ugyanakkor rendezvények szervezésével is foglalkozik, hat évvel ezelőtt fedezte fel a macskákat, akik akkor még kölykök voltak, egy közösségi médiában megjelent hirdetésben. Három cica volt az alomban, közülük ketten ikrek, különböző szemszínnel.
„Elvarázsoltak, és ezért elgondolkoztam azon, hogy mindkettőt örökbe fogadom. Az előtt a hirdetés előtt még csak eszembe se jutott, hogy macskát tartsak” – mesélte Dyagilev. 2016 februárjában felvette a kapcsolatot a macskák gazdájával, Iriss és Abyss pedig néhány nappal később beköltözhettek új otthonukba.
Néhány hónappal később Dyagilev meghívta egy fotós barátját, hogy készítsen néhány képet a cicákról. A barátja gyönyörűnek találta az állatokat, és azt javasolta a gazdájuknak, hogy indítson egy Instagram oldalt a számukra, amit a férfi meg is tett.
„Az elsődleges szándékom az oldal létrehozásával az volt, hogy gyönyörű képeket osszak meg a macskáimról, hogy kiemeljem a bundájuk fehérségét, a szemüket, és összességében a szépségüket” – mondta.
Az ikrek különböző színű szemüket egy genetikai rendellenességnek, a heterokrómiának köszönhetik. Ez a mutáció embereknél ritka, az állatvilágban azonban gyakoribb, főleg macskákra és kutyákra jellemző, de lovaknál és szarvasmarháknál is előfordul. „A lányok nyertek a genetikai lottón” – mondja a férfi, aki rendkívül büszke kedvenceire.
Az Instagram oldalnak 192 ezer követője van, és a legtöbben csodálják Iriss és Abyss szépségét, de néha akadnak olyanok is, akik szerint a képek nem eredetiek. Mivel a cicák igazi városi macskák, és nem sokat vannak a szabadban, kevesen láthatják őket személyesen gazdájuk barátain kívül.
Bár szívesen fotózza kedvenceit, Dyagilev hangsúlyozta, hogy „a háziállatok nem játékszerek vagy modellek, hanem élőlények, akiknek megvannak a saját szükségleteik.” Családtagoknak tekinti őket, és azt mondja, nagyon is különböző a személyiségük.
„Iriss társaságkedvelőbb. Ő az első, aki előjön új embereket üdvözölni, és megvizsgálni a dolgokat. Abyss inkább egy díva és egyben félénkebb is. Távolról figyeli meg az új embereket, aztán egy idő után, amikor megszokja őket, odamegy hozzájuk.”
Dyagilev szerint Iriss a magabiztosabb, míg Abyss gyengédebb természet. Azt is elmondta, hogy amikor még kiscicák voltak, mindent együtt csináltak, de ma már önállóbbak, és szükségük van egy kis személyes térre is.
„De általában még mindig együtt alszanak. És sokat játszanak együtt. Játék alatt azt értem, hogy fel-alá rohangálnak a lakásban, mint a szélvihar. Ugyanakkor őszintén törődnek egymással, amikor az egyikük beteg, a másik mindig aggódik érte” – magyarázta a cicák gazdája.
„Olyan érzés, mintha mindig is velem lettek volna, és az életem nem lenne ilyen színes és örömteli nélkülük. Igazi öröm róluk gondoskodni” – tette hozzá Dyagilev.
