Ha valakinek négylábú házikedvence van, annyira hozzánő, hogy már-már családtaggá változik. Külön helye van a nappaliban, de megtörténhet az is, hogy azért ülünk át kedvenc fotelünkből egy kissé kényelmetlenebbe, mert hanem osztoznunk kellene rajta egy szomorú szemű golden retrieverrel.
A négylábúak szőröstől-bőröstől belopják magukat szívünkbe, életünkbe. Ha pedig baj van, akkor a világ összes kincsét odaadnánk, hogy segítsünk rajtuk.
Egyre többször hallunk manapság olyanról, hogy valamelyik kutya mérgezés áldozatává vált. Mit tehetünk, hogy idejében felismerjük a problémát, és gyorsan szakszerű ellátást kapjon kedvencünk, amíg még nem késő? Milyen jelei tünetei vannak a mérgezésnek?
A legkézenfekvőbb jelek általában a hányás, görcsök futnak át a kutyán, öklendezik, rosszkedvű. Sokszor az orrából is szivároghat váladék, epilepsziához hasonló rohamok gyötörhetik, jellemző lehet a bő nyálcsorgatás.
A legfontosabb, hogy minél hamarabb szakemberhez vigyük a kutyát. Ha van tippünk arra – például egy üres hipósfalkon, vagy fagyállódobozt – hogy mi okozhatta a mérgezést, bármi ami gyanús, megrágott dolgot találunk otthon, vigyük magukkal. Ezzel nagy segítségre lehetünk abban hogy milyen irányba kezdje el az állatorvos a méregtelenítést.
Jó, ha otthon mindig van aktív szén. Ez nagyon nagy mennyiségben fel tudja szívni a mérgeket. Ha a mérgezés tüneteit észleljük, minél nagyobb mennyiségben adjunk be szenet a kutyánknak, és csak utána induljunk az állatorvoshoz. A tej és az olaj, amint azt a régi hiedelmek tartják, nem mindig hasznosak. Sokkal inkább ajánlott szenet adni a kutyának. Az orvost pedig minél több információval lássuk el, hogy mit tapasztaltunk, vagy esetleg mit rághatott szét a kutya.
