“A dolgok általában egyáltalán nem úgy történnek, mint ahogy azt előre elképzeled” – mondják sokan a házassággal kapcsolatban.
A házasság a legszebb szent kötelék a világon, ami a legjobb esetben egy életre szól, azonban mint minden emberi kapcsolatnak, ennek is vannak kevésbé szép részei. A párkapcsolat vagy a házasság fenntartása érdekében hosszútávon meg kell bizony dolgozni. Mind a két fél feladata, hogy megtegyen mindent annak érdekében, hogy a kapcsolat kiegyensúlyozott és harmonikus legyen.
Egy kutatásban több olyan nőt kérdeztek, akik már hosszú ideje házasságban élnek, hogy mi a legnehezebb dolog a házasságban. Az alábbiakból ezekből a válaszokból láthatunk párat:
“Számomra a legnehezebb dolog valójában a legszebb dolog is a házasságban. Arra kell tudatosan figyeljek, hogy ne csak magammal törődjek, hanem mással is osztozzak az életem legszebb pillanatain. Mielőtt megismerkedtem volna a férjemmel, öt évig egyedül éltem. Vannak olyan napok, amikor hiányzik a kis műtermem és az ottani nyugalom. Megvolt az én terem. Ez a mostani életem, a férjemmel és a gyermekeimmel, semmiért nem adnám, de néha hiányzik az életemnek az a szakasza.”
“A dolgok nem mindig úgy történnek, ahogy előre elképzeled. Mindig figyelembe kell venni a másik nézőpontját és preferenciáit. Nem mehetek csak úgy ki az ajtón, kirándulni, vagy vásárolni valami nagyon drága dolgot anélkül, hogy ne konzultálnék erről a férjemmel.”
“A takarítás dolog egy kicsit problémás. 22 évesen mentem férjhez, a férjem soha nem élt egyedül, és a szülei semmit sem tanítottak meg neki arról, hogy milyen felelősségteljesen egyedül élni. Nem azt mondom, hogy nem segít a takarításban, rendezésben, de néha nagyon fura dolgokat művel. Egyszer azt láttam, hogy a WC-ben öblítette ki a felmosót, na ekkor teljesen kiborultam. Még most, 24 évvel később is néha meg tud lepni ilyen dolgokkal.”
“Évekig barátok voltunk, és csaknem egy évtizedig éltünk együtt, mielőtt összeházasodtunk. Lakást építettünk, közösen megterveztük az esküvőt, az életünket megváltoztató orvosi diagnózisokat éltünk túl, és még folytathatnánk a listát. Mindent együtt csináltunk, és többnyire mindig ugyanazon az oldalon álltunk. Ha nem egyezett a véleményünk, akkor megbeszéltük, és közösen találtunk megoldást.
Aztán megszületett a lányunk, és egyre többet vitatkoztunk. Már hosszú idő eltelt azóta, és az életünk, mintha két külön úton menne tovább. Végső soron ugyanabban a csapatban “játszunk”, de mégsem vagyunk szinkronban. Hihetetlenül nehéz jó házastársnak és szülőknek lenni”.
“A legnehezebb dolog az, hogy drasztikus különbség van a kommunikációnkban, abban, hogy bizonyos helyzetekben hogyan fejezzük ki magunkat. Az én családomban mindig a határozott, és őszinte megbeszélés volt a divat, a párom pedig passzív-agresszívvá válik, és eltűnik, míg le nem csendesedik a vihar. A kommunikációs problémák megoldása miatt házassági tanácsadásra kellett mennünk. ”
