Érdekes kísérletet végeztek nemrég, melynek fő témája az előítéletek voltak. Az alábbi rövidfilm segítségével láthatjuk, hogy legtöbben hogyan ítélkezünk első ránézésre, gondolkodás nélkül.
Számtalan koldussal találkozunk nap mint nap, és bizony nem egyszer megfordul a fejünkben, hogy vajon tényleg rászorul-e az illető. Percekig elgondolkodunk, hogy adjunk pénzt vagy ne a kéregető embernek, és van, amikor mélyen a zsebünkbe nyúlunk egy kis apróért. Máskor pedig csak elsétálunk a kéregető mellett.
Vajon mi alapján ítéljük meg, hogy kinek lehet szüksége a segítségre?
Az alábbi felmérés annak bemutatására készült, hogy megmutassa mennyire vagyunk előítéletekkel teli. Egy austini filmes, Joseph Costello, hajléktalan barátja segítségével készítette a videót. Sandy a való életben is hajléktalan. A kísérlet során egyszer öltönyös úriemberként, máskor pedig koldusnak öltözve kéreget. Láthatjuk, hogy mennyire különböző reakciókkal találkozik. Amikor hajléktalan szerepében van, szinte senki sem akar neki segíteni. Csupán egyetlen ember, aki maga is hajléktalan, ad neki egy kis aprót.
“A hajléktalan emberek nem társadalmilag alkalmatlan személyek, csupán olyan emberek, akiknek nincsen otthonuk.” (Sheila McKechnie)
