A kisgyerekek világa tele van varázslattal, rácsodálkozással, csodákkal. Amíg kicsik vagyunk, órákat tudunk eltölteni azzal, hogy gondtalanul szemléljük az élet apró történéseit. A rácsodálkozás, majd a felfedezés öröme mosolyt varázsol a legapróbbak arcára. Majd, boldogan kiáltanak fel, hogy “jééé”, és alig hisznek a szemüknek.
Jó lenne, ha felnőtt korban is rá tudnánk csodálkozni a dolgok működésére, és elhinni, hogy a világ, amiben élünk varázslatos. Ez a kisfiú életében először fedezte fel, hogy vannak olyan ajtók, amelyek önmaguktól (vagyis érzékelővel) működnek.
A gyerek kikerekedett szemmel figyelte, hogy ha közelebb megy, az ajtó kinyílik, ha eltávolodik, akkor pedig összecsukódik. Ez a művelet egyenlő volt számára a világ leghatalmasabb varázslásával. A csúcs az volt, amikor rájött, hogy az üzletben három önműködős ajtó is van, és mind az összes az ő “hatására” nyílik is csukódik.
Óriási boldogságot jelentett számára, hogy felfedezte ezt a csodát. Mi felnőttek már teljesen természetesnek vesszük az ilyen történéseket, és sajnos más csodálatos dolgok mellett is hajlamosak vagyunk csak úgy elmenni. Járjunk nyitott szemmel, hiszen a körülöttünk levő világ csodálatos.
Örüljünk, hogy vannak dolgok, amelyek csak a mi hatásunkra működnek, vegyünk észre, hogy a világot a hozzáállásunk által irányítani tudjuk.
