Ijesztő adat, hogy a világon egymillió zacskó fogy el percenként. A Földön havonta 38 milliárdot, azaz napi 500 milliót állítanak elő. Négyszáz évig tart egy csúnya szatyornak a lebomlása!
Áldozzuk rá egy napunk arra, hogy kiszámoljuk, hogy naponta hány nejlonzacskót használunk fel fölöslegesen! Én ma kiszámoltam: még csak délután van, és a tizediknél tartok. Ehhez persze az is nagyban közrejátszik, hogy a piacon és közértben, minden egyes zöldséget, gyümölcsöt külön zacskóba tuszkolnak be. Minden igyekezetem ellenére, így is minimum négy nejlonzacskóval térek haza általában a vásárlásból.
Pedig: induláskor startból legalább két vászonzacskót viszek magammal, és azt elkerülendő, hogy még újakra tegyek szert, otthonról viszek egy-két nejlonzacsit is. Mondhatom, a világon én utálom legjobban a nejlonzacskókat, pusztán azért, mert fölöslegesnek tartom létezésüket! Úgyis csak hazaviszem a terméket, egy mozdulattal letépem róla a zacsit, és máris landol a szemétben. (Ami megjegyzem, szintén nejlon! Épp itt az ideje, hogy bevessük gyerekkorunk praktikáit: helyezzünk zacskó helyett újságpapírt a szemetesbe.) A legidegesítőbb pedig az, amikor meg kell győzzed a bolti eladót arról, hogy MIÉRT nem kéred nejlonzacskóba a terméket…
Ma van a nejlonzacskó-mentes világnap! Ha eddig értelmetlennek is láttam a világnapokat, na most aztán hipp-hipp-hurrá, íme az egyetlen értelmes világnap!
