A tenger mélyén eltöltött 120 nap nemcsak fizikai, hanem mentális határátlépést is jelentett. Egy német mérnök most arról beszél, hogyan formálta át ez az extrém kísérlet az emberiségről alkotott gondolkodását.
Rudiger Koch saját kezűleg építette meg azt a víz alatti kapszulát, amelyben közel négy hónapot töltött Panama partjainál, megszakítás nélkül, nyomáscsökkentés nélkül. Ezzel világrekordot állított fel, amelyet a Guinness World Records hivatalosan is elismert.
Az 59 éves mérnök egy mintegy 30 négyzetméteres kapszulában élt, 11 méteres mélységben, Puerto Lindo közelében. A rekordkísérlet 2024. szeptember 26-án kezdődött, és 2025. január 24-én ért véget.
A visszatérés pillanatában a Guinness bírája, Susana Reyes adta át számára az elismerést. Koch ezzel túlszárnyalta az amerikai Joseph Dituri korábbi rekordját, aki 100 napot töltött víz alatt egy floridai lagúnában.
A projekt mögött álló vállalat, az Ocean Builders olyan víz alatti élőtereket fejleszt, amelyek a jövőben akár alternatív lakóhelyként is szolgálhatnak. Koch kísérlete ennek a koncepciónak a gyakorlati tesztje volt.
„Nagyszerű kaland volt, és most, hogy vége, valójában szinte sajnálom. Nagyon élveztem az itt töltött időt” – mondta Koch a The Guardian szerint.
A kísérlet nemcsak rekorddöntés volt, hanem egyfajta filozófiai utazás is. A mérnök már a küldetés felénél úgy fogalmazott, hogy a cél túlmutat az egyéni teljesítményen.
„Amit itt megpróbálunk tenni, az az, hogy bebizonyítsuk, a tengerek valójában életképes környezetet jelentenek az emberi terjeszkedés számára” – mondta.
A kapszula, amelyben élt, nem volt primitív környezet. Az alapvető kényelmet modern eszközök biztosították: ágy, WC, televízió, számítógép, internetkapcsolat és egy szobabicikli is rendelkezésére állt. Az energiaellátást napelemek és egy tartalék generátor biztosította.
A víz alatti egység egy felszíni kamrához kapcsolódott, ahonnan lépcső vezetett le. Ez lehetővé tette, hogy látogatók érkezzenek, élelmet juttassanak el hozzá, vagy szükség esetén orvosi segítséget hívjanak.
A Guinness World Records közlése szerint a kísérlet célja az volt, hogy bemutassa a fenntartható óceáni élet lehetőségeit, és új perspektívát nyisson a jövőbeli élőhelyek kialakításában.
Koch személyes inspirációja sem volt hétköznapi: a 19. századi klasszikus, Twenty Thousand Leagues Under the Sea egy példányát az éjjeliszekrényén tartotta a kapszulában, miközben nap mint nap a tenger mélyén élte saját „Nemo kapitány”-történetét.
