Egyetlen csepp cement nélkül építenek falakat, amelyek akár évszázadokon át is állhatnak. A szárazkőfalazás ősi mestersége nemrég még a kihalás szélén állt Katalóniában, ma viszont olyan nagy az érdeklődés iránta, hogy a mesterek alig győzik a munkát. A 45 éves Ivan Fernández szerint a szakma jövője már nem kérdéses. Sokkal nagyobb gondot jelent, hogy nincs elég képzett ember, aki továbbvigye a tudást.
Ivan Fernández több mint 15 éve épít és restaurál kőfalakat Katalóniában. Munkájához nem használ cementet vagy habarcsot: a köveket úgy válogatja és illeszti egymáshoz, hogy azok saját súlyuknak és a közöttük fellépő súrlódásnak köszönhetően stabil szerkezetet alkossanak.
A férfi egy olyan mesterség képviselője, amelyet nemzedékeken át apák adtak tovább fiaiknak, majd a modern építőanyagok megjelenésével fokozatosan háttérbe szorult. Amikor Fernández elkezdett érdeklődni a szárazkőfalazás iránt, szülőföldjén már alig talált olyan szakembert, akitől megtanulhatta volna a fogásokat.
Ma egészen más a helyzet. A régi kőfalakat egyre többen szeretnék helyreállíttatni, és új építkezéseken is megjelent az igény erre a hagyományos technikára.
„Néhány évvel ezelőtt még voltak kétségeim, de most már tisztán látom: ennek a mesterségnek van jövője. A szárazkő-építés egyre nagyobb elismertségnek örvend. Jelenleg úgy gondolom, hogy több munkánk van, mint amennyit el tudunk látni. Saját nevemben beszélek, de más, általam ismert mesterek nevében is” – mondta Fernández a katalán RAC1 rádiónak.
Kétezer éves technika, amelyhez nem kell cement
A szárazkőfalazás első pillantásra egyszerűnek tűnhet: egymásra kell rakni a köveket, és már kész is a fal. A valóságban komoly szaktudást igényel.
A mesternek minden követ úgy kell elhelyeznie, hogy az megfelelően illeszkedjen a környező darabokhoz. Figyelembe kell vennie a terhelést, a talaj adottságait és azt is, hogyan fog a víz áthaladni a szerkezeten.
A gondosan felépített falban a gravitáció, a kövek kapcsolódása és a súrlódás együttesen biztosítja a stabilitást.
Ezzel a módszerrel már több mint kétezer évvel ezelőtt is építkeztek. Európa számos vidékén mezőgazdasági teraszokat, támfalakat, kerítéseket és utakat alakítottak ki így. A hegyoldalakba épített falak különösen fontosak voltak: segítettek megtartani a termőtalajt, és lehetővé tették a meredek területek művelését.
A hagyományos szárazkőfal egyik előnye a vízáteresztő képessége. Megfelelő kialakítás esetén a csapadék a kövek közötti réseken keresztül távozhat, így kisebb víznyomás nehezedhet a szerkezetre.
Fernández szerint ez az egyik oka annak, hogy a régi módszer újra felkeltette az építészek és a földtulajdonosok érdeklődését.
„Bebizonyosodott, hogy a vízelvezetés tekintetében a szárazkőfalnak nincs párja. Sem a cement, sem a beton nem éri el ugyanazt az eredményt. Egyre nagyobb elismerésnek örvend. Végül is olyan, mintha visszatérnénk a múltba, hogy előre tudjunk haladni” – fogalmazott a mester.
A szárazkőfalazás nem minden építési feladatra alkalmas, és a biztonságos kivitelezéshez megfelelő tervezés szükséges. Hagyományos támfalaknál és tájépítészeti munkáknál viszont ma is értékes megoldás lehet.
Az UNESCO elismerése után új lendületet kapott a mesterség
A szárazkőfalak évszázadokon át hozzátartoztak a mediterrán tájhoz. Katalónia, Mallorca, Dél-Franciaország és Olaszország számos vidékén ma is láthatók a szőlőültetvényeket, olajfaligeteket és hegyi utakat szegélyező régi kőépítmények.
A 20. században a beton és a cement elterjedése sok helyen háttérbe szorította a kézi munkával végzett szárazkőfalazást. Katalóniában a mesterség átadása is megszakadt: egyre kevesebben tanulták meg a régi fogásokat.
Fernández eredetileg erdészeti és útkarbantartási munkák során találkozott a szárazkőből épült szerkezetekkel. A megrongálódott falakat szerette volna megjavítani, de hamar rájött, hogy a megfelelő tudás nélkül ez nem egyszerű feladat. Előbb a környék még dolgozó mestereitől tanult, később pedig Franciaországba ment szakmai képzésre.
A mesterség újjáéledésében fontos mérföldkő volt 2018. november 28., amikor az UNESCO felvette a szárazkőfalazás tudását és technikáit az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
Az elismerés a hagyományos építési ismereteknek és azok továbbadásának szólt, nem egyetlen konkrét épületnek vagy falnak.
Fernández szerint a döntés után érezhetően megnőtt az érdeklődés a szakma iránt. A régi építmények helyreállítása mellett borászatok, építészek és természetes építőanyagokat előnyben részesítő beruházók is egyre gyakrabban keresik a szárazkőfalazókat.
A katalán mester külföldön is dolgozik. Elmondása szerint 2026-ban több szakemberrel közösen két franciaországi kastély restaurálásában vett részt.
Már nem a megrendelések hiánya, hanem az utánpótlás okoz gondot
A mesterség iránti érdeklődés gyorsabban nőtt, mint a képzett szakemberek száma. Fernández szerint jelenleg több munkára lenne igény, mint amennyit a szárazkőfalazók el tudnak vállalni.
A helyzetet nehezíti, hogy Katalóniában a szakma oktatása nem olyan egységesen szervezett, mint Franciaországban. Aki komolyan szeretné elsajátítani a mesterséget, annak megfelelő gyakorlati képzésre és tapasztalatra van szüksége.
Fernández ezért ma már nemcsak falakat épít, hanem tanít is.
A katalán szárazkőfalazók szakmai szervezete 40–70 órás képzéseket szervez, amelyeken francia szakemberek is közreműködnek. A tanfolyamok végén a résztvevők szakmai vizsgát tehetnek, amellyel Franciaországban elismert képesítést szerezhetnek.
A képzéseken különböző hátterű emberek vesznek részt. Vannak köztük földtulajdonosok, akik saját régi falaikat szeretnék megjavítani, erdészeti dolgozók, valamint fiatalok, akik teljes értékű mesterségként tekintenek a szárazkőfalazásra.
Fernández számára különösen fontos, hogy az új érdeklődők ne csupán néhány fogást sajátítsanak el, hanem valóban megbízható szakemberekké váljanak.
„Annyi munkánk van, hogy nem tudjuk elvégezni. Nincs egyensúly a kereslet és az általunk vállalható munkamennyiség között. Elengedhetetlen, hogy ezeket a munkákat jól képzett szakemberek végezzék, mert ha rosszul végzik el, az az egész céh hírnevét rontja” – figyelmeztetett.
A 45 éves mester az utóbbi években már több olyan tanítvánnyal dolgozott együtt, aki a képzések után a szakmában maradt. A legnagyobb kihívást most az jelenti számára, hogy a folyamatos megrendelések mellett elegendő időt találjon az új szárazkőfalazók oktatására.
