May Lee közel négy évtizeden át ugyanannál a vállalatnál dolgozott. Amikor 59 évesen elveszítette az állását, abban bízott, hogy technológiai tapasztalatával gyorsan talál majd új munkát. Egyetlen ajánlat sem érkezett. Néhány hónappal később már több ezer kilométerre korábbi életétől, az Antarktiszon dolgozott egy raktárban, targoncát vezetett, és olyan munkát végzett, amely szinte semmiben nem hasonlított addigi karrierjéhez – írja a Business Insider.
May Lee 1987-ben, szoftvermérnök-gyakornokként került a Hewlett-Packardhoz. Nem arra készült, hogy vállalatról vállalatra váltson vagy minél gyorsabban haladjon felfelé a ranglétrán. Egyetlen cégnél képzelte el az egész szakmai életét.
„1987-ben szoftvermérnök-gyakornokként kezdtem a Hewlett-Packardnál. Friss diplomásként egész életemben egy jó vállalatnál szerettem volna dolgozni, amelyhez hűséges lehetek. Nem akartam felkapaszkodni a vállalati ranglétrán vagy egyik cégtől a másikhoz ugrálni.”
A terv 38 évig működött. Aztán 2025 februárjában elbocsátották.
38 év után egyik napról a másikra ért véget a karrierje
Utólag May Lee már látja, hogy voltak figyelmeztető jelek. A vállalat befagyasztotta a munkaerő-felvételt, az ő munkaidejét pedig átmenetileg csökkentették.
Mégis váratlanul érte, amikor közölték vele, hogy véget ért az a munkahelyi kapcsolat, amely gyakorlatilag egész felnőtt életét végigkísérte.
„Voltak jelek, hogy készül valami – befagyasztották a felvételeket, és átmenetileg csökkentették a munkaidőmet –, mégis meglepetésként ért. Csalódottságot és szomorúságot éreztem. Ez volt az a vállalat, amelynek az egész karrieremet szenteltem, és ahonnan nyugdíjba szerettem volna menni.”
Ma már egészen másként tekint arra a pillanatra.
„Ha beszélhetnék az akkori önmagammal, azt mondanám neki: »Ne aggódj. Életed legőrültebb utazására készülsz – egy olyanra, amely örökre megváltoztat.« És pontosan ez történt.”
Hiába keresett új állást a technológiai szektorban
Az elbocsátását követő hónapban intenzíven állást keresett.
Más technológiai vállalatokhoz jelentkezett, és abban is bízhatott, hogy több évtized alatt kialakított szakmai kapcsolatai segítenek majd. Mégsem kapott ajánlatot.
Ekkor egy korábbi HP-s barátnője egészen más megközelítést javasolt neki.
„May, már kifizetted a házadat. Nincs szükséged high-tech fizetésre. Sok mindenhez értesz. Érdemes lenne elgondolkodnod azon, hogy ezek közül valamelyik területen dolgozz.”
A tanács olyan irányba indította el, amelyet korábban aligha tekintett volna következő karrierlépésnek.
Eszébe jutott az Antarktisz
May Lee korábban kétszer járt turistaként az Antarktiszon, és mindkét alkalommal lenyűgözte a kontinens.
Nem tudta, hogy ott civil munkát is lehet vállalni, ezért utánanézett.
„Kétszer jártam az Antarktiszon nyaralni, és imádtam. Nem tudtam, hogy lehet-e ott dolgozni, de utánanéztem, és legnagyobb meglepetésemre lehetett.”
Hosszú jelentkezési folyamat következett, háttérellenőrzéssel és fizikai alkalmassági vizsgálattal. Végül ellátási technikusi állást kapott az Amentumnál.
A fizetés jóval alacsonyabb volt annál, amit korábban a technológiai szektorban keresett. Pénzügyileg mégis megengedhette magának a váltást: házát már kifizette, megtakarításokkal rendelkezett, így nem kellett jelzáloghitel vagy magas havi kiadások miatt aggódnia.
Repülővel érkezett a világ egyik legtávolabbi munkahelyére
2025-ben először Aucklandbe, majd Christchurchbe repült. Innen egy Boeing C-17 Globemaster III katonai szállítógéppel vitték tovább az Antarktiszra.
A McMurdo állomáson a legtöbben heti hat napot dolgoztak.
May Lee a 120-as raktárért, az informatikai és kommunikációs eszközök raktáráért felelt. Targoncával mozgatta az árut, és ellenőrizte, hogy a készletek megfelelnek-e az adatbázisban szereplő mennyiségeknek.
„Rengeteg fizikai munka volt a szabadban, ami teljesen új volt számomra, hiszen mindig irodában dolgoztam.”
Már az első héten tudta, hogy vissza akar térni
A munka fizikailag teljesen más volt, mint amit korábban megszokott, de a közösségi élet különösen meglepte.
A McMurdo állomást egy kis egyetemi városhoz hasonlította. Az internet-hozzáférés korlátozott, az emberek ezért jóval kevesebb időt töltenek telefonjukat nézve, és többet beszélgetnek egymással.
„Nagyon old-school, mert nincs jó internet-hozzáférés. Mindenki gyorsan elhasználja a mobiladat-keretét. Ez üdítő volt, mert senki nem ült a telefonján. Mindenki együtt ült és beszélgetett az asztalnál.”
A telepen közösségi programokból sem volt hiány. Művészeti kiállításokat, táncokat, maratonokat és heti bingóesteket szerveztek.
May Lee önkéntes DJ-ként is kipróbálta magát, és saját heti műsort vezetett.
Más munkakörben tér vissza az Antarktiszra
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy eldöntse, folytatni akarja ezt az életet.
„Az érkezésem után egy héten belül tudtam, hogy nyugdíjazásomig az Antarktiszon akarok maradni. A közösség elképesztően támogató. Sehol máshol nem tapasztaltam ilyen bajtársiasságot és befogadást.”
Az antarktiszi állások többsége szezonális, ezért időnként vissza kell térnie otthonába. A következő szezonban viszont ismét McMurdóba készül, ezúttal már műsorszórási mérnökként.
A 38 éves technológiai karrier vége így egészen más irányba vitte az életét, mint amit valaha elképzelt.
„Az életem nem olyan, mint amilyennek a karrierem kezdetén elképzeltem, de megtanultam, hogy amikor történik valami, továbbmegyek. Bármikor újra feltalálhatod magad.”
