Gyakran hallani olyan emberektől, akik már találkoztak a halállal, hogy az egész életük lepergett a szemük előtt, mintha csak egy filmet néztek volna, és a tudósok most úgy tűnik, bebizonyították, hogy ez nagyon is lehetséges.
Az idegtudósok rögzítették egy haldokló ember agyi aktivitását, és megállapították, hogy az agyhullámai a halál időpontjában hasonlóak voltak azokhoz, amelyek álmodáskor, emlékek felidézésekor és meditációkor jelentkeznek.
A Frontiers in Aging Neuroscience című folyóiratban 2023-ban megjelent tanulmány megállapította, hogy agyunk a „halálba való átmenet” alatt és után is aktív és koordinált maradhat, egyfajta „beprogramozott lezárással” reagálva a halálkor bekövetkező változásra.
A kutatók akkor fedezték fel ezt a jelenséget, amikor egy 87 éves epilepsziás betegnél EEG-vel próbálták kimutatni a rohamokat. Miközben azonban az agyi aktivitást rögzítették, a beteg szívrohamot kapott és meghalt, vagyis a világon először rögzítették egy haldokló agy aktivitását.
Dr. Ajmal Zemmar, az amerikai Louisville-i Egyetem idegsebésze, a tanulmány vezetője elmondta, hogy elemezték a szívleállás előtti és utáni 30 másodpercet, és neurológiai különbségeket tapasztaltak.
„Az idegi oszcillációk egy bizonyos sávjában, az úgynevezett gamma-oszcillációkban, de más sávokban, például a delta-, théta-, alfa- és béta-oszcillációkban is változásokat tapasztaltunk” – magyarázta a kutató.
Az oszcilláció az agyban periodikusan ismétlődő elektromos aktivitást jelent. Ez az ismétlődés a neuronok közötti kommunikációban és az agyfunkciókban játszik szerepet. Az összes fent említett agyhullám típus, a delta kivételével, az álmodáshoz, az emlékekhez és az információfeldolgozáshoz kapcsolódik. A delta agyhullámok a mély alváshoz társulnak.
„Lehet, hogy az agyunk a halálunk előtti fontos életeseményeket idéz fel, hasonlóan a halálközeli élményekben tapasztaltakhoz” – mondja Dr. Zemmar. „Ezek az eredmények megkérdőjelezik az arra vonatkozó elképzeléseinket, hogy pontosan mikor ér véget az élet, és fontos további kérdéseket vetnek fel, például a szervadományozás időzítésével kapcsolatban” – tette hozzá a kutató.
Fontos azonban kiemelni, hogy ebben a tanulmányban csak egyetlen beteg agyhullámait elemezték, akinek rendszeresen görcsrohamai voltak, vagyis mindez egyelőre csupán feltételezés.
Bár az, hogy pontosan mi történik a halál pillanatában, továbbra is megválaszolatlan kérdés marad, a haldoklás folyamatáról több részletet tudunk. A 41 éves Julie McFadden, Los Angelesben élő hospice nővér például rendszeresen oszt meg videókat, amikben a haldoklók tapasztalatairól beszél, hogy vigaszt nyújtson a hozzátartozóknak.
Az egyik gyakori dolog, amire McFadden kitér, a haldoklás közben tapasztalt látomások jelensége. Elmondása szerint ez sok haldoklóval előfordul, mindig megnyugtató, és az illető szinte mindig éber és tudja, hol van.
Bár a rokonok gyakran a gyógyszerekre, vagy az oxigénhiányra fogják ezt a jelenséget, és úgy gondolják, a beteg össze van zavarodva, a hospice ápolónő szerint a haldoklók ilyenkor nagyon is maguknál vannak.
„Ez általában néhány héttel a halál előtt történik, a betegek felkelhetnek, és normális beszélgetést folytathatnak a családjukkal, és azt mondhatják, hogy a sarokban látják a halott apjukat, aki mosolyog, és azt mondja nekik, hogy hamarosan eljön értük, és ne aggódjanak” – magyarázta egy videóban.
Egy másik gyakori jelenség, amit az ápolónő leír, amikor a haldokló a kezét nyújtja valami vagy valaki felé, ami, vagy aki mások számára nem látható.
Bár a jelenség magyarázata nem ismert, McFadden szerint teljesen normális, és gyakran előfordul.
