Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!

Elkönyvelhettünk már jópár szörnyűséget, melyet a sok száz év folyamán elkövettünk. Ám sose tartanánk ott, ahol jelenleg vagyunk, ha akkor valakik ne hoztak volna merész áldozatot – szokott elhangzani a mondás, melynek van igazságalapja, meg nem is. Tény, hogy az orvostudomány se tartana itt, ha anno ne kísérleteztek volna a pácienseken. A baj csak azzal van, hogy mindezt az evolúciót valakinek el is kellett cipelnie a hátán, és nem akármilyen áron…

Több mint 100 évvel ezelőtt például, a különféle elmebajokat – epilepsziát, skizofréniát, demeciát, posztraumás stresszt, viselkedészavarokat hajmeresztő módszerekkel gyógyították, a kezelések pedig olyanok voltak, mint napjaink horrorfilmjeinek legidegtépőbb jelenetei.

Az orvosok inkább kísérleteztek a betegeken, mintsem gyógyítottak, hisz megfelelő háttérismeret hiányában tették, amit jónak láttak. A súlyos elmeállapotban lévő pácienseket gyakran láncra verték, túlmelegítették vagy lehűtötték, sugározták vagy elektrosokkolták. Sajnos sokan belehaltak a kezelésekbe, és aki túlélte, az általában zöldségként végezte.

Arra kényszerítették őket, hogy órák hosszát fürdőzzenek…

… nem is akárhogyan! Felejtsd el a napjaink pezsgőfürdős, aromaterápiás gyógykezeléseit. Tizenévekkel ezelőtt barbár módon zajlottak a hidroterápiák a pszichiátriákon. A betegeket ugyanis órákra bezárták a gőzfülkékbe vagy a fürdőmedencékbe, azt remélve, hogy a kezelés javít az elmeállapotukon, vagy legalább megnyugtatja őket. Aki ellenállt a kényszernek, az megkötözve végezte, és valósággal megtömték őt étellel.

A fürdővíz hőmérséklete 33-37 Celsius fokos volt, a kezelhetetlenebbeket pedig jéghideg vízbe dugták azzal a meggyőződéssel, hogy az alacsony hőmérséklet lelassítja a vérkeringést az agyban, ezzel pedig csökken a fizikai és mentális aktivitás.

A hírhedt Utica-ágy, a pszichiátriák rémálma

Egy New-Yorki elmegyógyintézetről, Uticáról kapta a nevét ez a „bútordarab”, melyet senki sem kívánna még az ellenségének sem! Valójában egy ketrec, ami arra szolgált, hogy megzabolázza a makacs és ellenszegülő betegeket. Az Utica-ágy a 19. században volt népszerű módszer, de még a 20. században is sokáig használták. Mivel a páciensek képtelenek voltak megmozdulni a vasak alatt, sokan meg is haltak a pánikrohamoktól vagy a bezártság által kiváltott sokkos állapottól. Egyesek szívinfarktust, agyvérzést szenvedtek a pszichikai nyomás alatt, az orvosok pedig őket sem tudták megmenteni.

Inzulin-sokk a kábítószeres betegek kezelésére

Dr. Manfred Sakel alkalmazta először ezt az injekciót a kábítószerfüggőkön és a pszichopatákon, még 1927-ben. Azóta az orvosok megnövelték az inzulindózist, ami sokkos állapotot váltott ki a pácienseken. Ennek ellenére, az embertelen kezelési mód gyorsan szétterjedt más elmegyógyintézetekbe is. A legnépszerűbb a ’40-es és az ’50-es években volt, amikor a skizofréniát is megpróbálták ezzel gyógyítani.

Úgynevezett nyugtató szék, az agy vérellátásának a szabályozására

A pszichiátria amerikai megalapítója, dr. Benjamin Rush tervezte ezt a készüléket, mellyel az elmezavarodott betegeket kezelte. Meg volt ugyanis győződve arról, hogy az elmebaj egy vérkeringési probléma, éppen ezért azt remélte ettől a széktől, hogy ha csökkenti általa az izommozgást, akkor szabályozni tudja az agyba áramló vér mennyiségét, mellyel beindul a gyógyulási folyamat. Természetesen, a módszere egy kudarc volt.

Elektrosokk és sugárkezelés a skizofrénia ellen

Talán ez a legbrutálisabb kezelési mód, melyet valaha is bevetettek az epilepszia és a skizofrénia gyógyítására. Már a 18. századtól használták, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az elektrosokknak alávetett páciensek ugyanis gyakran szenvedtek maradandó agykárosodást, mint például végleges memóriavesztést.

A sugárkezelés sem különb az elektrosokknál, ezt azonban csak a 20. század kezdetétől használták. Főként bőrproblémákra, bizonyos rákbetegségekre alkalmazták, de egyes elmebajok kezelésére is bevetették, mint például a skizofrénia és az epilepszia. A páciensek fürdővízéhez rádiumsót adagoltak, más esetekben pedig egyenesen az érintett területre helyezték, úgy külsőleg, mint belsőleg, a bőrre vagy a tumorba, bemetszéssel.

Forgószék, a „bolond” és „mániákus” betegek kezelésére

A 19. században volt népszerű, hogy az elmezavarodottságot és bizonyos elmebajokat forgószékkel gyógyítottak. A készüléktől azt várták, hogy lenyugtassa a feldúlt beteget.

„Egyike a hintázás állandó mellékhatásainak a kisebb-nagyobb fokú szédülés, hányinger és hányás, gyakran bevizelés.” – részletezte Joseph Mason Cox az 1804-ben kiadott Gyakorlatias megfigyelések a bolondságról című könyvében.

Lobotómia, „bizonyos agyi áramkörök megszakítására” használt bizarr módszer

Abban a reményben, hogy bizonyos agyi szövetek eltávolításával jelentős mértékű javulást érhetnek el az elmebetegeknél, az orvosok a lobotómia módszeréhez folyamodtak. A beavatkozás az idegszálak elvágásában állt, ám az eljárás messze sem volt sikeres. A páciensek ugyanis vagy lebénultak utána, vagy elveszítették az emlékezetüket. De volt példa arra is, hogy skizofrének lettek, vagy belehaltak.


Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!