Az északi partvidéki szitár (Limosa lapponica baueri) a madárvilág egyik legkülönlegesebb vándora. Minden ősszel Alaszkából és Szibériából indul Ausztrália vagy Új-Zéland felé, és az út során kilenc-tíz napon keresztül is képes megszakítás nélkül repülni. Ez idő alatt mintegy 11 000 kilométert tesz meg pihenés és táplálkozás nélkül.
A Discover Wildlife szerint ez az egyik leghosszabb, megszakítás nélküli vándorút, amelyet madár teljesít. A körülbelül holló méretű állat azonban nem csupán jelentős zsírtartalékok felhalmozásával készül fel a rendkívüli útra: szervezete ennél jóval drasztikusabb átalakuláson is keresztülmegy.
A vándorlás előtt szinte folyamatosan táplálkozik
Az indulást megelőző hetekben az északi partvidéki szitár hatalmas mennyiségű táplálékot vesz magához. Kagylókat, csigákat és más tápanyagban gazdag eleséget fogyaszt, miközben egyre nagyobb zsírtartalékot épít fel.
Mire elérkezik az indulás ideje, testsúlyának akár 55 százalékát is zsír alkothatja. Ez biztosítja azt a tartós energiaforrást, amelyre a madárnak szüksége van a több ezer kilométeres, megállás nélküli repüléshez.
A felkészülés azonban nem ér véget a zsírraktárak növelésével. A madár szervezetében egy olyan folyamat is megindul, amely során egyes belső szervek tömege jelentősen csökken.
A vesék, a máj és a belek egy része is lebomlik
Az „autofágia” során bizonyos szervek – köztük a vesék, a máj, a zúza és a belek – tömegük akár egynegyedét is elveszíthetik. A szervezet ezzel egyszerre több előnyhöz jut: hely szabadul fel a további zsírraktározás számára, miközben a madár teljes testsúlya is csökken.
A kisebb testtömeg javítja a repülés hatékonyságát, a zsugorodó szervek fenntartása pedig kevesebb energiát igényel. Így több energia marad a többnapos repüléshez.
A változás nem érint minden szervet egyformán. A szív és a repüléshez szükséges izmok megtartják tömegüket, sőt még erősebbé is válhatnak, miközben egy egyre könnyebb testet kell működtetniük.
A vándorlás előtti időszakban az északi partvidéki szitár a nem zsírból álló testtömegének körülbelül felét is elveszítheti.
A szervek később teljesen regenerálódnak
Miután a madár megérkezik a telelőhelyére, szervezete ismét átalakul. A korábban zsugorodott belső szervek teljesen regenerálódnak, és visszanyerik eredeti méretüket.
Ez teszi az északi partvidéki szitárt a madárvilág egyik legkülönlegesebb vándorává: szervezete a hosszú út előtt jelentős mennyiségű szövetet veszít, majd a célba érkezés után képes újra felépíteni azt.
