Az olasz Alpok egyik legkülönösebb látványossága egy magányosan álló középkori harangtorony, amely a Resia-tó felszínéből emelkedik ki. A torony az egykori Curon falu utolsó látható emléke, miközben a település többi része több mint hetven éve a víz alatt rejtőzik.
Dél-Tirolban, a hegyekkel körülölelt Resia-tó közepén áll egy torony, amely első pillantásra szinte valószerűtlennek tűnik. Nem vezet hozzá út, nem veszik körül házak, mégis egy egész falu történetét őrzi.
A középkori harangtorony egykor a Santa Caterina d’Alessandria-templomhoz tartozott, ma pedig az egykori Curon település egyetlen olyan építménye, amely a vízszint fölött maradt – írja a Turisti per Caso.
A ma turisták ezreit vonzó hely mögött egy több mint hetven évvel ezelőtti drámai történet áll. A tó helyén korábban házak, utak, termőföldek és egy teljes közösség mindennapi élete volt jelen.
Egy egész falut árasztott el a víztározó
A jelenlegi Resia-tó kialakulása előtt két kisebb természetes tó, a Resia és a Curon feküdt ezen a vidéken.
A kettő között terült el Curon régi települése, amelyet mezőgazdasági területek és alpesi táj vett körül.
A térség átalakításának tervei már a 20. század első felében megszülettek. A cél egy nagyobb víztározó létrehozása volt, amelyet vízerőművi energiatermelésre lehetett használni.
A beruházást a második világháború után folytatták, a vízszint emelkedése pedig végül a régi falu sorsát is megpecsételte.
1950-ben megkezdődött a tározó feltöltése. Több mint száz épületet bontottak le vagy nyelt el később a víz, a helyieknek pedig el kellett hagyniuk otthonaikat és földjeiket.
A lakosság számára magasabban fekvő területen új települést építettek, amely ma Curon Venosta néven ismert.
A régi falu helyén már csak a tó maradt.
A templomtorony túlélte az elárasztást
A régi Curon épületei közül a templom középkori harangtornya maradt meg.
Az évszázados építmény ma is a tó felszíne fölé emelkedik, és idővel Dél-Tirol egyik legismertebb jelképévé vált.
A látvány különlegességét az adja, hogy a torony teljesen elszigetelten áll a vízben. A partról nézve semmi nem utal arra, hogy valaha utcák, házak és egy egész falu vette körül.
Nyáron a torony képe visszatükröződik a Resia-tó vizén, háttérben az Alpok hegyeivel és a zöld rétekkel.
Télen egészen más arcát mutatja a táj. A hóval borított hegyek és a befagyott tó között kiemelkedő középkori torony még különösebb látványt nyújt.
A legenda szerint még mindig megszólalnak a harangok
A toronyhoz egy régi helyi legenda is kapcsolódik.
A történet szerint bizonyos téli éjszakákon a tó mélyéről még mindig hallani lehet a régi templom harangjainak hangját.
A legenda nemzedékeken keresztül fennmaradt, és mára szorosan összekapcsolódott a Resia-tó történetével.
A valóság ennél prózaibb. A templom harangjait már azelőtt eltávolították, hogy a települést elárasztották volna, ezért a víz alatt nincsenek olyan harangok, amelyek valóban megszólalhatnának.
A történet mégis tovább él, és része lett annak a különleges atmoszférának, amely a régi Curon emlékét körülveszi.
A Resia-tó ma Dél-Tirol egyik legismertebb látványossága
A tó körülbelül 1500 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Resia-hágó közelében, azon az útvonalon, amely évszázadokon keresztül fontos alpesi átkelőként szolgált Ausztria felé.
Napjainkban a tó környékét túra- és kerékpárutak hálózzák be. A látogatók innen könnyen felfedezhetik a Felső Venosta-völgy településeit, hagyományos alpesi parasztházait, templomait és az osztrák, illetve svájci határhoz közeli hegyvidéki tájat.
A térség legismertebb pontja mégis a magányosan álló harangtorony maradt.
A vízből kiemelkedő építmény nemcsak különleges fotótéma, hanem annak a régi településnek az egyetlen látható emléke is, amelynek házai és utcái ma a Resia-tó mélyén fekszenek.
