Járai Máté gyerekkorát mélyen meghatározta szülei alkoholbetegsége. A színész már óvodásként érzékelte, hogyan változik meg édesanyja személyisége az ital hatására, később pedig hosszú éveken át próbált segíteni a szülein. Az Otthon a rabbinál című podcastben most arról beszélt, hogy haláluk számára nemcsak gyászt, hanem egy nehéz teher elengedését is jelentette.
Járai Máté elmondása szerint már kisgyermekként felismerte, hogy az alkohol hatására megváltozik a szülei viselkedése. Bár fizikailag nem bántalmazták, érzelmileg nem tudott úgy támaszkodni rájuk, ahogyan egy gyereknek szüksége lenne rá.
A színész felnőttként is hosszú időn keresztül próbálta megmenteni őket, később azonban meg kellett értenie, hogy a változást nem tudja helyettük véghezvinni.
„A szüleim az alkoholt eggyel jobban szerették nálam és a húgomnál. Próbálod őket szeretni, próbálod elfogadni, próbálod megérteni, próbálsz kedves lenni, próbálsz nem haragudni. Mindent dobálsz bele, de ez egy feneketlen kút. Ha ők maguk nem akarnak változtatni, te nem tudsz valakin” – fogalmazott.
Éveken át úgy érezte, neki kell cipelnie a terhet
Járai Máté egy terápiás hasonlatot is felidézett. Mint mondta, terapeutája úgy írta le a helyzetét, mintha az élet folyóján úszna egy hatalmas zsákkal, amelyre az van írva: „szülők”.
Ez a teher hosszú éveken át vele maradt.
„Körülbelül most tudtam letenni, de úsztam velük kegyetlenül sokáig, a halálukig. Úsztam, úsztam, és próbáltam őket átvinni (…)” – mesélte.
A színész szerint sokáig nehéz volt elfogadnia azt is, hogy a veszteség mellett egy másik, elsőre talán ellentmondásos érzés is megjelent benne.
„Nagyon sokáig szégyelltem ezt az érzést”
Járai Máté arról beszélt, hogy szülei elvesztése egyben annak a hosszú küzdelemnek is a végét jelentette, amelyben éveken át próbálta őket magával vinni és megmenteni.
„Nagyon sokáig szégyelltem ezt az érzést, de a szüleim halála nekem megkönnyebbülés volt” – vallotta be.
