Az özvegyen maradt édesanya bevallotta, hogy beadta fogyatékkal született fiát egy gondozó otthonba, mert úgy érezte, képtelen tovább gondoskodni róla, és még a létezéséről is meg akart feledkezni. A nő a Reddit-en mesélte el a történetét, és a bejegyzése mélyen megérintette a felhasználókat – írja a Mirror.co.uk.
A névtelenül posztoló nő elmondta, hogy miután a férje 3 évvel ezelőtt meghalt egy munkahelyi balesetben, egyedül nevelte 12 és 7 éves fiait, akik közül a kisebbik súlyos fogyatékossággal született. A nő ugyanakkor azt is elárulta, hogy szerinte a férje nem balesetben halt meg, hanem öngyilkos lett, mert nem bírta tovább.
Olvasd el ezt is: Stephen Hawking halála előtt egy utolsó figyelmeztetést intézett az emberiséghez
„Amikor terhes voltam, azt mondták nekünk, hogy a fiunk Down-szindrómával születik majd. Azt gondoltuk, tudjuk kezelni a helyzetet, még ha súlyos is” – írta az édesanya.
Később kiderült, hogy valójában még súlyosabb a helyzet, és kromoszóma delécióról (kiesésről) van szó, melynek során a kromoszóma egy darabja és az általa hordozott genetikai információ elveszik.
„A rendellenessége elég ritka, és nem fogom részletezni, de a lényeg, hogy soha nem lesz több, mint ami most, ami lényegében semmi. Úgy tűnik, egyáltalán nincs öntudata, és soha nem is volt. A tekintete egy pontban rögzül, nem reagál hangokra, érintésre vagy fájdalomra. Teljes és állandó gondoskodásra szorul. Semmire sem képes. Egy csövön keresztül kapja a táplálékot, és az oxigént. Pelenkát kell viselnie, és ez mindig is így lesz. Nem ad ki hangokat, és nem próbál kommunikálni. Még csecsemőként sem sírt soha. Soha meg sem próbált kapcsolatba lépni a környezetével” – állt az édesanya nyersen őszinte vallomásában.
» Dubajba ment tanárnőnek, hogy milliárdosok gyerekeit korrepetálja: „3 ezer dollárt kaptam, hogy megoldjam a gyerek házi feladatát”
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» „A vőlegényem két nappal a lánykérés után lefújta az esküvőt, amikor megtudtam miért, összeomlott a családom”
» A gondolatok, amelyeket az Univerzumnak küldesz, elkerülhetetlenül visszatérnek hozzád
„Nem azért vagyok feldúlt, mert egy speciális igényekkel rendelkező/tökéletlen gyereket kaptam. Nem egy tökéletlen gyereket kaptam, hanem egyáltalán nem kaptam semmilyen gyereket” – folytatta a nő, hozzátéve, hogy a fiáról való gondoskodás teljesen kimerítette, és úgy érezte, miatta az idősebb fiát is el kellett hanyagolnia, annak ellenére, hogy neki is szüksége lenne rá.
„Nem szeretem őt. Nincs személyisége, nincs mit szeretni rajta. A nagyobbik fiunk szenvedett, mert a nem létező testvére mindenre hatással volt az életében” – árulta el, hozzátéve, hogy volt egy ápolónő, aki segített neki, de csak heti 20 órában, így lényegében mindenről le kellett mondania, többek között ott kellet hagynia a jogi egyetemet, és fel kellett adnia minden álmát, hogy gondoskodni tudjon a fiáról.
Az édesanya azt írta, akkor jutott végleges elhatározásra azzal kapcsolatban, hogy egy gondozó otthonba küldi a kisebbik fiát, miután egy alkalommal rajta kapta az idősebb fiát, amint kiabál az öccsével.
„Hallottam egy hangot. Bementem a szobájába, hogy megnézzem, mi történt, és láttam, amint az idősebb fiam megüti és azt kiabálja: „Te vagy az oka, hogy nincs anyám! Te vagy az oka, hogy nincs apám! Te vagy az oka, hogy nem hívhatom át a barátaimat! Te vagy az oka, hogy nem sportolhatok! Soha nem kértelek, és remélem, hogy meghalsz!” Ahelyett, hogy elborzadtam volna, csak álltam és néztem. A kisebbik fiam pedig egyáltalán nem reagált. Semmi jele nem látszott rajta a fájdalomnak, a félelemnek vagy a feldúltságnak. Lélegzik, de nem él. Nem tudja, hogy ki vagyok. Nem tudja, hogy ki a bátyja. Nincs öntudata, élettapasztalata, egyáltalán nem érzékeli a környezetét” – írta.
A nő ezután egy gondozó otthonba adta a fiát, és azt mondta, egyáltalán nem bánta meg a döntését, sőt, úgy érzi, az ő és a nagyobbik fia élete is jobb lett, amióta csak ketten maradtak.
„Nincs szüksége arra, hogy az otthonomban legyen. Nem tudja, és nem is érdekli, hogy hol van. Genetikailag az én fiam, de nem családtag” – írta, hozzátéve, hogy ha most kellene meghoznia a döntést, inkább a terhesség megszakítása mellett döntene.
A felhasználók közül többen együttérzésüket fejezték ki, és megértették az édesanya döntését, sokan pedig saját, személyes történeteiket is megosztották.
Az egyik hozzászóló így fogalmazott: „10 évig dolgoztam egy olyan intézményben, ahol speciális szükségletű embereket gondoztak, némelyikük mélyen sérült volt. Minden helyzet más, és a saját szememmel láttam olyan családokat, amelyek egyszerűen jobbak voltak a létesítményünknek köszönhetően. Nem kell szégyenkezned.”
„Ez az eset pontosan azt mutatja, miért van szükség állami intézményekre. Kell, hogy legyen hely az ilyen emberek számára. Sajnálom, hogy ilyen sokáig cipelted ezt a terhet” – jegyezte meg egy másik hozzászóló is.
