Carlos DeLuna, az alacsony intelligenciájú fiatal férfi esete, akit kivégeztek egy bűncselekményért, amit nem is ő követett el, nagyszerű példa arra, miért követelik sokan a halálos büntetés teljes eltörlését.
A bűncselekmény, amiért Carlost elítélték, 1983-ban történt, egy benzinkúton a texasi Corpus Christi városában. Carlos DeLuna ekkor 21 éves volt.
Carlos lényegében a szemtanúja volt egy gyilkosságnak, amelynek áldozata a benzinkút pénztárosa, a 24 éves Wanda Lopez volt. Carlos látta, amikor egy ismerőse, Carlos Hernandez, bement a benzinkútra, és leszúrta a fiatal pénztárosnőt.
A fiatal nő már korábban hívta a rendőrséget, mert látta, hogy valami nincs rendben a férfival, aki belépett.
A nő még mindig a rendőrséggel beszélt telefonon, amikor a férfi rátámadt, és a segélyhívásban hallatszik a kiabálása: „A pénzt akarod? Tessék, odaadom az összest! Utána, nem csinálok semmit! Kérlek!”
Bár a férfi nyilvánvalóan megkapta a pénzt, mégis úgy döntött, hogy megöli a pénztárost, majd elmenekült a helyszínről.
Látva, hogy a gyilkos elmenekült, Carlos DeLuna, akit korábban már elítéltek egy másik ügyben, és feltételesen volt szabadlábon, úgy döntött, hogy ő is elmenekül a helyszínről, hogy véletlenül se keveredjen bele az ügybe.
Ez azonban hiba volt, ami az életébe került.
A szemtanúk, akik állítólag látták Carlos DeLunát a helyszínen
Az ügyben két szemtanú is volt, akik közül az egyik állítólag közvetlenül is érintkezett a gyilkossal a bűncselekmény elkövetése után.
Kevan Baker tankolni állt meg a benzinkútnál, és amikor elindult, hogy megkérje a benzinkutast, hogy aktiválja a szivattyúkat, látta, hogy a pénztáros egy férfival dulakodik. Aztán a gyilkos kirohant az épületből, egyenesen vele szembe, és állítólag rákiáltott, hogy álljon félre az útjából, mert fegyver van nála.
A második tanú George Aguirre volt, aki látta a gyilkost, közvetlenül a bűncselekmény elkövetése előtt. Azt mondta, a férfi fehér inget viselt, és kés volt nála.
Az elkövetőt mindkét szemtanú spanyol származású férfiként írta le, és leírták a külsejét a helyszínre érkező rendőröknek. Körülbelül 30-40 perccel a bűncselekmény elkövetése után a rendőrség megtalálta Carlos DeLunát, aki egy kisteherautó alatt rejtőzött el.
Bár nem fehér ing volt rajta, és vérnyomok sem voltak a ruháján, annak ellenére, hogy a gyilkosság helyszínén nagyon sok volt a vér, mindkét szemtanú őt azonosította, mint tettest.
Az ítélet
A két férfi közti fizikai hasonlóság, az egyező keresztnevek és a spanyol származás, mind hozzájárultak a végső ítélethez, annak ellenére, hogy Carlos DeLuna nem követett el semmit, egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen.
A tárgyalások során Carlos DeLuna végig ártatlannak vallotta magát, és Carlos Hernandezt nevezte meg tettesként. Azt is elmondta, hogy csak azért menekült el, mert nem akarta, hogy tévedésből belekeverjék az ügybe. Mégis pontosan ez történt.
Az ügyész azt mondta az esküdteknek, hogy a vádlott által leírt Carlos Hernandez minden bizonnyal csak DeLuna fantáziájának szüleménye, akit csak azért talált ki, hogy megússza a büntetést.
Carlos DeLunát végül halálra ítélték Wanda Lopez meggyilkolásának ügyében, annak ellenére, hogy nem voltak egyértelmű bizonyítékok ellene. Nem találtak sem ujjlenyomatokat, sem vérnyomokat Carlos DeLuna ruháján vagy testén.
Az egyetlen bizonyíték a két tanú vallomása volt, ezek azonban a tárgyalások során szintén eltérőek voltak. Félrevezette őket a két Carlos közötti hasonlóság, és a bűncselekmény érzelmi hatása.
Carlos DeLunát 1989-ben végezték ki, halálos injekciót kapott. Ártatlanságára csak több mint 20 évvel a halála után derült fény.
James Liebman professzor és 12 diákja a Columbia jogi karáról véletlenül választották éppen az ő ügyét tanulmányozásra, és 6 éves intenzív nyomozással bizonyították a férfi ártatlanságát.
Nyomozásuk bizonyította mind a rendőrség, mind az igazságszolgáltatás alkalmatlanságát a tárgyalás során. A tanúk kihallgatása nem volt megfelelően lebonyolítva, a bizonyítékokat nem megfelelően kezelték, és a bíróság nem vette figyelembe az ügy során felmerülő következetlenségeket.
