A világ második legnépesebb országában nem egyszerű az élet. Ez hatványozottan érvényes arra a tíztagú indiai családra, akik mind albinizmusban szenvednek, azaz a csökkent vagy hiányzó pigmentáció miatt bőrük és hajuk fehér, szemük pedig vöröses, emiatt látásuk is igen gyenge. A világon mintegy 17 ezer ember él együtt ezzel az örökletes betegséggel.
Indiába, ahol mindenki barna bőrű és fekete szemű, nem igazán nézték jó szemmel a Pullan családot, hiszen Rosentaurinak és feleségének, Maninak, akik maguk is albínók, mind a nyolc gyermekük is örökölte a kórt. Sokáig ki is voltak közösítve, jelenleg is egyedül a családfőnek van stabil munkahelye, az egyik gyereknek pedig annyira gyenge a látása, hogy kénytelenek voltak a vakok intézetébe beíratni őt, hogy tudjon tanulni és iskolába járni.
Rosentauri és Mani még 1983-ban fogadtak egymásnak örök hűséget. A férfit mindig is csúfolták, hiszen egyszerűen fehérségével kitűnt a többi indiai közül, nem hitték el neki, hogy odavalósi. Sok esélye nem volt a párválasztásban sem, így egy szintén albínó lány vett feleségül, reménykedve, hogy a születendő gyerekeik nem fogják „elkapni” a genetikai rendellenességet. Tévedtek, hiszen mind a nyolc gyermekük fehér lett.
A három legidősebb utód már külön költözött, így a szülők öt gyermekükkel Delhiben élnek elég nagy zsúfoltságban, hiszen mindössze egy szóba áll a család rendelkezésére. A kirepült gyermekek közül az egyik már talált magának párt, aki szintén albínó, meg is született a kicsi, akinél ugyancsak kialakult a betegség.
Hála a Guinness Rekordok Bizottságának, akik elismerték, hogy az indiai Pullanok a legnagyobb albínó család a világon, így az ebből jött népszerűségnek köszönhetően környezetük kevésbé elutasító, így ők sem érzik annyira magukat kívülállóknak.
