Gyönyörű dolog gyermekként álmodni valamiről, aztán felnőttként valóra is váltani azt. Ez nem mindenkinek sikerül. Nem feltétlenül azért, mert képtelen lenne rá. Egyszerűen csak megváltozunk, ahogy telnek az évek, és nem biztos, hogy amit gyerekként akartunk, az a felnőtt éveinkben is megállja a helyét.
Van egy nő, akinek viszont a gyerekkori álma határozta meg az életét. Mindent megtett, hogy felnőttként valóra váltsa azt. Elszántsága pedig inspiráló és szívmelengető – sose mondjunk le arról, ami fontos a számunkra!
Fiatal lányként, Nichol Naranjo gyakran elkísérte édesanyját, Margaret Gaxiolát a házakhoz, amelyeket a megélhetésért takarított. Ezek közül egy azonban örökre belevéste magát a kislány emlékezetébe. Egy 3000 négyzetméteres ház volt, egy Pam Key-Linden nevű hölgy tulajdonában, akihez az évek során egyre közelebb került, a gyönyörű otthonához pedig meseszép emlékek fűzték. Naranjo tisztán felidézte, ahogy az irodában egy Thomasville íróasztal alatt bujkált, és elképzelte, hogy felnőttként sikeres üzletasszonyként fog élni.
Ahhoz képest, hogy Nichol és családja egy egy fürdőszobás, 960 négyzetméteres otthonban élt, Pam háza egy kastélynak tűnt a fiatal lány számára. Édesanyja 43 évig takarította ezt a fényűző palotát, mely tele volt festményekkel és csecsebecsékkel a tulajdonos angliai időszakából.
Bár Gaxiola és Key-Linden kapcsolata mindig barátságos volt, kezdetben szakmai távolságot tartottak. A két nő azonban idővel egyre közelebb került egymáshoz, és Key-Linden gyakran hozott Margaret gyermekeinek apró ajándékokat az utazásairól. Ahogy teltek az évek, a nőket még közelebb hozták egymáshoz bizonyos élethelyzetek – mindketten elváltak, ami egyformán megviselte őket, és a szeretteiket is elveszítették. A nehéz idők annyira megerősítették a barátságukat, hogy később, amikor Pam ismét férjhez ment, Margaret és családja díszvendégként voltak hivatalosak az eseményre.
„Sok otthonba elmentünk, mert anyukám takarított. Megfigyelhettem a különböző életstílusokat és személyiségeket. Senki sem volt olyan, mint Pam. Pam olyan lett, mintha a családom lett volna” – nyilatkozott Nichol a New York Times-nak. Gaxiola a hölgy halála után is takarította a házat, de át kellett adnia a kulcsokat, amikor Key-Linden második férje egy évvel később elhunyt.
„Ez szívszorító volt, és arra gondoltam: ‘Ez volt az én életem fele is. Elbúcsúztam. Ez nem egy olyan ház volt, amit ki kellett takarítani. Ez egy második otthon volt, ahová jöhettem és élveztem” – fogalmazott az édesanya. De a sorsnak más tervei voltak Naranjo számára, aki ekkorra már saját családot és karriert kezdett el nevelgetni.
A lányban mély benyomást hagyott Pam és a „kastélya”. Felébresztették benne a tervezés iránti vágyat nem sokkal azután, hogy megismerte őket. Szorgalmasan dolgozott, a munkáit pedig megosztotta az interneten. Nem akart elköltözni a szülővárosából, ezért a környéken szeretett volna saját házat vásárolni, de egyiket sem érezte otthonának.
Margaret aztán megtudta, hogy Pam hagyatékának végrehajtói el akarják adni a házát. Értesítette a lányát, aki azonnal felvette a kapcsolatot az illetékesekkel, és közölte velük, hogy szándékában áll megvásárolni a „kastélyt” mindennel együtt, ami benne van.
A világjárvány miatt egy évet húzódott az adásvételi procedúra, de Naranjo végre magáénak tudhatta álmai otthonát. „Azt hiszem, mindig is tudtam, hogy egyszer itt fogok kikötni. Úgy érzem, ez így helyes.”
Mióta beköltözött a családjával, Nichol néhány változtatást eszközölt a házon, hogy jobban megfeleljen nekik, de egyébként a ház ugyanaz maradt, és ebbe beletartozik a Thornville-i íróasztal is, amely alatt a kis Naranjo ücsörgött, és álmodozott a csodaszép életéről.
