Laura Lifshitz író, előadó és egygyermekes édesanya, aki leggyakrabban válásról, intimitásról, női témákról, fitneszről, szülői szerepekről és házasságról ír különböző publikációknak. Bár ő maga elégedett az életével, azt mondja, az emberek gyakran sajnálkoznak rajta és a lányán vagy ítélkeznek felette, amiért csak egy gyereke van, mintha ez valami alapvetően rossz dolog lenne.
„Egyetlen gyermekem van, és úgy tűnik, egyesek szerint ez borzalmas dolog. Mintha egy gyerek nem lenne önmagában áldás vagy ajándék. Mintha „csak egy” gyerek valami irtózatos dolog lenne” – írta Lifshitz egy esszében. „Aztán persze jönnek a megjegyzések, hogy az egykék olyan önzőek és elkényeztetettek, vagy magányosak, és később neheztelnek a szüleikre” – tette hozzá.
Az édesanya azt is bevallotta, hogy sokáig ő is aggódott amiatt, hogy a kislánya esetleg magányos lesz, mivel ő maga nagy családban nőtt fel, három nővére volt, így a gyerekkorára úgy emlékszik vissza, mint egy kellemesen kaotikus, hangos és melegséggel teli időszakra. Ő maga is szeretett volna több gyereket, de miután kétszer is elvetélt, és a három terhességből két alkalommal is hyperemesis gravidarumban szenvedett, amit terhességi vészes hányásnak is neveznek, úgy döntött, nem próbálkozik tovább.
Később elvált a férjétől, most egyedülálló, és ezzel úgy érzi, végképp lezárult a gyerekvállalási szakasz az életében. Bár először ő is nehezen tudta elfogadni ezt a helyzetet, és aggódott amiatt, hogy a lánya élete talán tényleg nem lesz teljes testvérek nélkül, végül nemcsak elfogadta, hanem szereti is a tényt, hogy csak egy gyereke van.
Laura Lifshitz megfogalmazta azt a 6 okot, amiért nem bánja, hogy csak egy gyereke van.
1. Az anyagiak
Elismerte, hogy anyagilag már akkor is elég szűkösen álltak, mielőtt elvált volna, de most, egyedülálló anyaként még nagyobb kihívást jelent előteremtetni a szükséges pénzt. Mivel gyerekkorában egy ideig az ő családja is küzdött anyagi gondokkal, pontosan tudja, milyen stresszel jár ez, és megnyugtatja a tudat, hogy csak egyetlen gyerekről kell gondoskodnia, így több mindent megadhat a lányának.
Azt is hozzátette, hogy ez persze nem azt jelenti, hogy az embereknek mindig arra kéne várniuk, hogy „elég” pénzük legyen, mielőtt újabb gyereket vállalnának, de ha úgy érzik, hogy komoly problémát jelentene egynél több gyereket eltartani, érdemes meggondolniuk a dolgot.
2. Az időbeosztás
Bár régen otthon maradó édesanya volt, most heti 40 órát dolgozik, vagy akár még többet is, ezért az idő, amit a lányával tud tölteni, korlátozott.
„Már így is bűntudatom van, amikor nem látom a lányomat, akár azért, mert az apjával van, akár azért, mert dolgozom. Egy másik gyerek egyszerűen elvenné azt a kevés időt, amit neki tudok szentelni, és ez egyszerűen nem lenne rendben. Most, ha csak néhány órám van, az mind a lányomé” – írta Lifshitz.
3. A közelség és a szoros anya-lánya kapcsolat
Mivel a nővérei mind jelentősen idősebbek voltak nála, gyerekkorában folyton úgy érezte, hogy lemarad, ráadásul mivel mindannyian különböző személyiségek voltak, sok összetűzésük volt emiatt.
Neki azonban anyaként nem kell megosztania a figyelmét, és nem kell több, nagyon különböző gyerek igényeinek megfelelnie. „Szeretem, hogy van időm megismerni a személyiségét és az érdeklődési köreit. Időt tudok szentelni egy-egy szenvedélyének, amit több gyerekkel nem tudnék ugyanilyen mértékben megtenni” – magyarázta az édesanya, hozzátéve, hogy bár a lányának most elsősorban szülőként van rá szüksége, tetszik neki a gondolat, hogy a későbbiekben közeli barátok lehetnek.
4. A testvérek nem mindig állnak közel egymáshoz
Bár az emberek mindig azt mondják, hogy a testvéri szeretethez semmi sem fogható, Lifshitz szerint sokan hajlamosak megfeledkezni róla, hogy a testvérek nem mindig jönnek ki jól egymással, sőt, időnként akár teljesen elszakadhatnak egymástól.
„Az egyik testvéremről augusztus óta nem hallottam semmit, annak ellenére, hogy próbáltam beszélni vele. A másikról üzenetekben vagy a közösségi médián keresztül hallok, ami rendben van. A harmadikkal elég gyakran beszélek, de néha veszekszünk, aztán egy ideig nem beszélünk. Ez egész életünkben így volt. Nem tehetünk róla. Nagyon szeretjük egymást, de folyton összecsapunk” – magyarázta saját tapasztalatait a nő.
„Lehet, hogy a lányom kimarad a testvéri élet minden öröméből, de kimarad a testvéri drámából is. Nincsenek ugyan testvérei, de nagyon önálló és érett” – tette hozzá az édesanya.
5. A karrier
Lifshitz nyíltan elismeri, hogy szereti a munkáját íróként és előadóként, és nem érzi rosszul magát ettől. „Szeretek anya lenni, de szeretem, hogy közben Laura is vagyok, és ebben nincs semmi szégyellnivaló. A munkám nagy örömet szerez nekem. A gyermekem pedig egy erős, boldog és motivált nőt lát, aki hisz magában, azt teszi, amit akar, és sikeres. Nem rossz példa, amit kislányként követhet.”
6. Az egészsége
Bár most fitt és egészséges, a terhességei nagyon megviselték, és miután két alkalommal is elvetélt, és azt mondja, nem biztos abban, hogy még egyszer képes kitenni magát mindennek.
„Teljes mértékben támogatok mindenkit, aki sok gyereket szeretne, egyáltalán nem szeretne gyereket, vagy csak egyet szeretne. Mindegyik forgatókönyvben látom az örömöket, és úgy gondolom, nem az én dolgom, hogy véleményt mondjak. Csak azt szeretném, ha az idegenek nem mutatnának szánalmat a lányom egyke státusza miatt. Két szülő szeretetét és odaadását élvezi. Nem éppen egy szomorú történet.
Annyi nehéz terhesség után hálás vagyok az egészséges egyetlen gyermekemért, és imádom a köteléket, ami köztünk van. Áldás, hogy az anyja lehetek, és bár ez a legnehezebb munka, amit valaha is végeztem, több örömet szerzett nekem, mint amit valaha is el tudtam volna képzelni” – fogalmazta meg esszéjében Lifshitz.
