Miközben a világ nagy része a 2026-os évet írja, van egy ország, ahol hivatalosan már 2083-ban járnak. Ez az ország nem más, mint Nepál, amely nemcsak saját naptárral rendelkezik, hanem a világ egyik legszokatlanabb időzónáját is használja – írja a The New York Times.
A Himalája ölelésében fekvő ország identitásának fontos része az a különállóság, amely évszázadokon át megőrizte függetlenségét két nagyhatalom, India és Kína között.
Katmanduban jelenleg a Bikram Sambat naptár szerint 2083-at írnak. Ez az időszámítás mintegy 56 évvel, 8 hónappal előzi meg a világ legelterjedtebb rendszerét, a Gergely-naptárt.
A Bikram Sambat nem csupán kulturális hagyomány, hanem Nepál hivatalos naptára is. Az állami hivatalok, a közigazgatás és számos hivatalos dokumentum ezt használja a mindennapokban.
A nepáli újév nem januárban kezdődik, hanem április közepén, és az egyes hónapok hossza sem állandó. Egy hónap akár 32 napos is lehet, attól függően, hogyan alakulnak az adott év csillagászati számításai.
Nepál különlegessége nem áll meg a naptárnál.
Az ország hivatalos idejét 1986-ban állapították meg, és azóta 15 perccel előrébb jár az indiai időzónánál. Ez azt jelenti, hogy Nepál a világ azon kevés államai közé tartozik, amelyek nem egész vagy félórás eltéréssel használják az időzónájukat.
A döntés mögött nem csupán technikai, hanem erőteljes szimbolikus üzenet is állt.
A nepáli standard idő a Himalájában található Gaurishankar-hegy hosszúsági köréhez igazodik, amelyet tiszta időben Katmandu környékéről is látni lehet.
A helyiek körében máig népszerű a tréfás megjegyzés, miszerint ez a plusz 15 perc egy kis lélegzetvételnyi előnyt biztosít egy állandóan rohanó világban.
Sok nepáli számára ezek a sajátos rendszerek jóval többet jelentenek egyszerű időmérési módszereknél.
Jaya Raj Acharya, Nepál korábbi ENSZ-nagykövete szerint az ország különleges identitása abból fakad, hogy a történelem során megőrizte önállóságát.
„A nepáliak nagyon büszkék arra, hogy évszázadokig függetlenek voltak, és soha nem gyarmatosították őket” – mondta. Hozzátette: „Ez a nemzeti identitás érzése egyesít minket, még akkor is, ha ma 123 nyelvet beszélünk egy olyan országban, amely nagyjából akkora, mint New York állam.”
Jóval a modern időzónák megszületése előtt Katmandu lakói egészen más módszerrel tájékozódtak az időről.
A történészek szerint a Hanuman Dhoka palotakomplexumban egy különleges vízrendszert használtak. Ahogy a nap első sugarai megjelentek a várost körülölelő hegyek felett, a vizet meghatározott időközönként különböző tálakba csepegtették.
Az emberek ezt követően asztrológusokhoz fordultak, hogy megtudják, mikor a legkedvezőbb egy esküvő, névadó szertartás vagy más fontos esemény megtartása.
Ma a Hanuman Dhoka elsősorban történelmi és turisztikai látványosságként működik, miután a monarchiát 2008-ban népszavazással megszüntették.
A Bikram Sambat naptár működésében ma is részt vesznek csillagászok és asztrológusok.
Egy hivatalosan felhatalmazott szakértői bizottság minden évben meghatározza a következő esztendő kezdetének pontos időpontját a Nap és a Hold mozgásának figyelembevételével.
Shree Krishna Adhikari, aki korábban négy éven át vezette ezt a testületet, úgy véli, a modern tudomány nélkülözhetetlen a pontos számításokhoz.
„Akkoriban még nem voltak számítógépeink” – mondta. „Bízni kell a matematikában, a tudományban és a modern felfedezések korszakában.”
Ennek ellenére határozottan ellenzi, hogy Nepál áttérjen a Gergely-naptárra.
„Nem hagyhatjuk el az őseink által teremtett világot” – fogalmazott. „Ez tesz minket nepáliakká.”
Nepál kulturális sokszínűségét jól mutatja, hogy a Bikram Sambat mellett más időszámítási rendszerek is használatban vannak.
A tibeti buddhista közösségek saját naptárt követnek, míg a Katmandu-völgy őslakosainak számító newar nép szintén külön időszámítással rendelkezik.
A newari naptár szerint jelenleg az 1146-os év zajlik. Egyes esztendők 11 hónapból állnak, mások 12 vagy akár 13 hónapot is tartalmazhatnak.
Bár a nemzetközi kapcsolatokban és az útlevelekben Nepál a Gergely-naptárt használja, a mindennapi életben továbbra is meghatározó szerepet játszanak a hagyományos rendszerek.
Nepál különleges, két háromszögből álló zászlaja a világ egyetlen nem négyszög alakú nemzeti lobogója.
A zászlót a Nap és a Hold szimbólumai díszítik, amelyek a nepáli kultúrában évszázadok óta összefonódnak az idő mérésével és az ország identitásával.
A 70 éves Laxmi Narayan Shilpakar két évtizeden át szinte minden nap egy hatalmas nepáli zászlóval állt Katmandu Durbar terén.
Szerinte a zászló a megosztottság helyett az összetartozást jelképezi.
„Akkoriban az emberek megpróbálták megosztani a nepáliakat azzal, hogy azt kérdezték: »Monarchista, hindu, buddhista vagy valami más vagy?«” – mondta.
Majd hozzátette: „Én azt akartam mondani: »Mindannyian nepáliak vagyunk ugyanazon a zászló alatt.«”
