Szentesi Éva édesanyja temetésén találkozott újra azzal a régi barátjával, aki később a párja és legfontosabb támasza lett. Amikor 2024-ben ismét kiújult a betegsége, az írónő megpróbálta lebeszélni arról, hogy vállalja ezt a súlyos terhet. A férfi válasza minden kétségét eloszlatta.
„Akit szeretünk, azt nem hagyjuk magára” – mondta neki.
A Klubrádióban Kun Zsuzsának arról is beszélt, milyen megpróbáltatásokat jelent a súlyos betegség egy párkapcsolatban, és miért érzi úgy, hogy nekik már nincs szükségük esküvőre ahhoz, hogy bizonyítsák az összetartozásukat.
Édesanyja elvesztése után találtak ismét egymásra
Szentesi Éva édesanyja öt évvel ezelőtt, a koronavírus-járvány legsúlyosabb időszakában halt meg. A betegsége első szakaszában ő jelentette számára a legnagyobb támaszt: vidékről Budapestre költözött, hogy lánya mellett lehessen.
Az írónő édesanyja temetésén találkozott újra egy régi barátjával. A férfit már a daganatos betegsége előtt is ismerte, ő viszont később Ázsiába költözött, ahol egy évtizedet töltött. A járvány miatt tért vissza Magyarországra, majd felkereste Szentesi Évát, amikor a család éppen az édesanya elvesztésével küzdött.
Ekkor az írónő még tünetmentes volt, így nem merült fel bennük, hogy kapcsolatuknak rövid időn belül újabb súlyos betegséggel is szembe kell néznie.
Megpróbálta megóvni párját a rá váró nehézségektől
Amikor 2024-ben visszatért a daganat, ráadásul nehezen kezelhető helyen jelent meg, Szentesi Éva azt mondta párjának, hogy gondolja át, valóban vállalni akarja-e mindazt, ami következhet.
Tudta, milyen terhet jelenthet egy súlyos betegség a társ számára. Korábban saját életében is megtapasztalta, hogy nem minden kapcsolat képes elviselni ezt a helyzetet.
2015-ben, egy másik kiújulás idején néhány hónapja tartó párkapcsolatban élt. Akkori társa azt mondta, nem tudja, hogyan kellene részt vennie ebben a küzdelemben, majd szakított vele.
Jelenlegi párja másként reagált.
„Akit szeretünk, azt nem hagyjuk magára, és együtt vagyunk” – idézte fel a férfi válaszát Szentesi Éva.
Sokszor a társnak a legnehezebb
Az írónő nem próbálta szebbé tenni a valóságot: a visszatérő betegség, a műtétek, a kezelések és a tartós fájdalmak egy kapcsolatot is rendkívüli próbatétel elé állítanak.
Úgy érzi, bizonyos helyzetekben talán párjának még nehezebb, mint neki. A férfinak végig kell néznie, ahogy az, akit szeret, szenved, miközben azt érzi, hogy semmit sem tud tenni a fájdalom megszüntetéséért.
„Neki kell azt néznie, hogy a szerelme szenved. Akkor a legnehezebb, amikor fájdalmaim vannak” – fogalmazott.
Szentesi Éva szerint párja jelenléte önmagában is hatalmas erőt ad neki, még ha a férfi időnként tehetetlennek is érzi magát.
„Maga a jelenléte is egy hatalmas erőt adó történet” – mondta.
A betegség sok szempontból megnehezítette az életüket, közben még szorosabbá tette a kapcsolatukat.
„Nagyon mélyen össze is kovácsol minket.”
Nem érzi szükségét az esküvőnek
A beszélgetésben az is szóba került, hogy Szentesi Éva és párja nem házasodtak össze. Az írónő nem érzi úgy, hogy kapcsolatuknak szüksége lenne erre a hivatalos megerősítésre.
Gyerekként sem álmodozott hosszú fehér ruháról és nagy esküvőről. Ebben szerepe lehet annak is, hogy szülei elváltak, ezért számára a házasság soha nem jelentette automatikusan a biztonságot és az örök összetartozást.
Párja kitartása sokkal többet jelent számára bármilyen szertartásnál.
„Nekem nem kell egy igen tőle, hiszen igent mondott egy ilyen helyzetben” – jelentette ki.
Olaszország helyett a Mátra alján találtak otthonra
A pár először egy tengerhez közeli olasz faluba szeretett volna költözni. Szentesi Éva betegsége miatt végül nem merték meghozni ezt a döntést. Magyarországon már tudják, melyik problémával melyik intézményhez vagy orvoshoz kell fordulniuk, külföldön viszont hiányzott volna ez a biztonságot jelentő háló.
Ezért olyan vidéki otthont kerestek, amely közel van a családjukhoz, és megadja azt a csendet, amelyre mindkettőjüknek szüksége van. A Mátra különösen közel áll hozzájuk, ezért ezen a környéken kezdtek házat keresni.
Az írónő egy reggel meglátott egy hirdetést egy kis falu szélén álló házról. Autóba ült, lement megnézni, de végül szinte maga az épület sem érdekelte. Megállt a kertben, ahonnan a hegyet és az erdőt látta, és azonnal tudta, hogy megtalálta az otthonukat.
„Megálltam, és azt mondtam, hogy ez az.”
A csendes életben találta meg a boldogságot
Szentesi Éva ma főz, süt, ír, olvas, a saját könyves webshopját vezeti, és sok időt tölt a kutyáival. A felújítási munkák jelentős részét is ő szervezte meg.
Gyakran már hajnalban felébred. Amíg párja alszik, kiül a nagy ablakok elé, ahonnan a hegyeket látja. A kutyák mellé fekszenek, ő pedig a teljes csendben dolgozik.
A betegség, a kezelések és a bizonytalanság továbbra is része az életüknek, de a fájdalommentes napokon nem ezekre figyelnek. Szentesi Éva úgy érzi, a falusi otthon, az írás, az olvasói és a párja jelenléte egyaránt segíti abban, hogy örülni tudjon a kisebb dolgoknak is.
„Elképesztően szeretek élni, és nagyon-nagyon szeretem az életnek ezt a vidám és könnyed oldalát” – mondta.
