Johannes Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című festménye a világ egyik legismertebb alkotása, amit Észak Mona Lisájának is neveznek. Az 1655 körül készült festmény jelenleg a hágai Mauritshuis múzeumban van kiállítva. A kép mondhatni igéző erővel hat a nézőre, és a tudósok most megpróbálták megfejteni ennek okát.
A kutatók 20 önkéntest vizsgáltak a kísérlet során, akik megnézték a festményt, a neurológusok pedig közben tanulmányozták a szemmozgásukat, illetve az agyműködésüket elektroenkefalográfia (EEG) segítségével.
Kimutatták, hogy a festmény egy „tartós figyelmi hurokban” tartja a nézők tekintetét egy háromszög mentén: először automatikusan a képen látható ismeretlen nőalak szeme vonzza a tekintetünket, aztán a szája, majd a gyöngy fülbevaló, majd ismét visszatérünk a szemekhez, és így tovább, újra és újra visszatérünk ezekre az elemekre.
Ezenkívül a tanulmány azt is kimutatta, hogy az eredeti festmény tízszer erősebben hat az agyra, mint például egy fényképes reprodukció. Ezt a hatást az agy precuneusnak nevezett részén mérték, ez az emlékfelidézés és az önreflexió terén központi szerepet játszó terület.
A kísérlet során elemezték az önkéntesek reakcióit, amikor az eredeti festményt illetve annak poszter reprodukcióit nézték. Az eredmények azt mutatták, hogy az eredeti műalkotás megtekintésének hatása messze felülmúlta a reprodukciók hatását.
A kutatást végző Neurensics intézet munkatársai szerint ez az intenzív reakció azzal magyarázható, hogy az eredeti mű sokkal hatékonyabban stimulálja az agynak a valóság és az érzelmek érzékelésével kapcsolatos területeit, mint egy reprodukció.
A festmény szinte szó szerint „megköveteli” a figyelmünket. A kutatásban az önkéntesek reakcióját több festményre is tesztelték, de egyértelműen a Leány gyöngy fülbevalóval gyakorolta a legnagyobb hatást a nézőkre.
A vizsgálat másik érdekes aspektusa, hogy amikor az önkénteseket olyan ingereknek tették ki, amelyek riasztási reakciót válthatnak ki az agyban, például amikor egy lift hirtelen megáll, a Leány gyöngy fülbevalóval által kiváltott érzelmi reakció még ennél is erősebbnek bizonyult.
Ez arra utal, hogy a festmény figyelemfelkeltő ereje még a közvetlen veszélyt jelző ingereket is képes felülmúlni, ami kiemeli a műalkotás egyediségét.
