Jenny Maenpaa 39 éves volt, amikor mellrákot diagnosztizáltak nála, úgy, hogy előzőleg semmilyen tünetet nem tapasztalt. A nő, aki terapeutaként dolgozik, megosztotta a történetét, hangsúlyozva a gyakran figyelmen kívül hagyott kockázati tényezők és a korai szűrés fontosságát.
Maenpaa azt mondja, a diagnózist lényegében a véletlennek köszönheti, mivel annak ellenére, hogy semmilyen tünetet nem tapasztalt, mégis mammográfiát kért az orvosától, puszta óvatosságból, mivel tudta, hogy a mellrákos diagnózisok aránya növekszik a fiatal nők körében.
Mivel azonban az életkora miatt nem tartozott kifejezetten magas kockázati csoportba, kezdetben nehézségekbe ütközött a vizsgálatot illetően, és meg kellett győznie az orvosát erről. „39 évesen eleinte ellenállásba ütközött a kérésem, ezért azzal érveltem, hogy askenázi zsidóként, olyan nőként, aki soha nem szült, és akinek anyai ágon volt mellrákos rokona, nagyobbak a kockázati tényezőim” – idézte fel Maenpaa a Parade-nek.
Ennek ellenére nem aggódott különösebben, mivel a nagymamája, aki 60 éves korában kapott mellrákot, meggyógyult, és végül több, mint 90 évig élt, ugyanakkor BRCA génmutáció tesztje is negatív lett – a BRCA1 és BRCA2 gének hibás változatai jelentősen növelik a mellrák és petefészekrák kialakulásának kockázatát.
Végül az orvosa beleegyezett a vizsgálatba, de arra majdnem fél évet kellett várnia. A mammográfia után azonban az orvosai úgy érezték, hogy további vizsgálatokra van szükség, ezért MRI-t és szövetvizsgálatot is elrendeltek, de Maenpaa még mindig nem aggódott különösebben. De aztán tavaly szilveszterkor felhívták telefonon azzal, hogy mellrákja van.
„A következő 36 órában teljesen zsibbadt voltam, csak kábultan végeztem a szokásos teendőimet” – emlékszik vissza.
Ezután elbeszélgetett az onkológusával a lehetséges kezelésekről. „A beszélgetéseink során megbeszéltük a kezelés megkezdése előtti petesejt-fagyasztást, a kezelés alatt speciális gyógyszerekkel történő termékenység megőrzést és a kemoterápia okozta hajhullás megelőzését szolgáló fejbőr-hűtést” – magyarázta, hozzátéve, hogy mivel sem párja, sem gyereke nem volt, arra is gondolnia kellett, ki segít majd neki a mindennapi teendők elvégzésében.
Szerencsére számíthatott a barátai támogatására, akik elkísérték a vizsgálatokra, főztek, segítettek neki takarítani, és elhalmozták figyelemmel és ajándékokkal, hogy eltereljék a figyelmét. Ugyanakkor Maenpaa elmondása szerint a pilates is sokat segített neki, és a torna segítségével jobban viselte a kezelések mellékhatásait.
Kezelésének időtartama öt hónapos heti kemoterápiát tartalmazott, 2025 februárjától júniusáig. Emellett két műtéten is át kellett esnie (lumpektómián és egy rekonstrukciós műtéten) júliusban és augusztusban, majd szeptemberben és októberben négy hétig napi sugárkezelést kapott. Ezen felül áprilisban kezdte meg a háromhetente ismétlődő monoklonális antitest-infúziókat, amelyek 2026 áprilisáig folytatódnak. Februártól havonta hormoncsökkentő injekciókat is kap, és a műtét után elkezdte a napi aromatázgátlók szedését, amelyeket legalább öt évig, de akár tíz évig is szednie kell.
„A hormonpozitív mellrák esetében nincs igazán célvonal. Mivel nem tudunk ösztrogén nélkül élni, nem tudom eltávolítani a testemből és az életemből azt, ami rákot okozott” – magyarázza Maenpaa.
Folyamatosan ellenőriznie kell a csontsűrűségét is, mivel a kezelés csökkenti az ösztrogénszintet, ezáltal növelve a csontritkulás és a csonttörések kockázatát. Mindezen felül pedig még a kezelések mellékhatásaival is meg kell küzdenie további gyógyszerekkel, fizikoterápiával, akupunkturával és néha természetgyógyászati gyógymódokkal.
Maenpaa azt mondja, korábban nem volt tisztában azokkal a kockázati tényezőkkel, amik növelhetik a mellrák kockázatát, a BRCA génmutációt leszámítva, pedig valójában több tucat génmutáció növelheti a mellrák kockázatát. Azt sem tudta, hogy askenázi zsidóként, és olyan nőként, aki soha nem szült, valóban nagyobb kockázatnak volt kitéve, vagy, hogy a mammográfia nem olyan hatékony a csomók kimutatásában, mint az ultrahang vagy az MRI.
Maenpaa azért akarta megosztani a történetét, hogy megmutassa, milyen valójában együtt élni ezzel a betegséggel. „Meg akartam mutatni a kezelés valós oldalát – ami magában foglalja a kimerültséget, az elviselhetetlen mellékhatásokat és a fizikai traumát –, de azokat a napokat is, amikor teljesen normálisnak éreztem magam, és elmentem egy happy hourra, egy Broadway-előadásra, vagy akár egy elegáns eseményre” – mondta.
Röviden összefoglalva, azt szeretné, ha az emberek tudnák, hogy a rákdiagnózis még nem jelenti azt, hogy az életnek véget kell érnie, csak azt, hogy megváltozik.
Ugyanakkor arra is fel akarja hívni a figyelmet, hogy a mellrákszűrés 40 éves kor alatt is rendkívül fontos. „A 40 év alatti nőknek általában nem javasolják a szűrést, hacsak nincs mutációjuk, genetikai okuk vagy fizikai tüneteik, például tapintható csomó vagy más elváltozások. Bár a mellrák fiatalabb nőknél ritkábban fordul elő, mint az 50 év felettieknél, ez a leggyakoribb rákfajta a 15 és 39 év közötti nők körében, és bizonyos típusú mellrákok egyre gyakrabban fordulnak elő fiatal nőknél” – érvel Maenpaa.
