Yehuda és Maya Devir neve sokak számára ismerős lehet. Mindketten művészek, és azzal írták be magukat a történelembe, hogy egyedi módon örökítik meg a mindennapjaikat, a maguk legvalósabb és legviccesebb mivoltában.
Képregényeket rajzolnak, melyekből nemcsak az derül ki, milyen együtt élni valakivel, akinek teljesen ellenkező a személyisége a sajátunkkal, hanem az is, milyen csodás kalandokat rejteget egy gyerek érkezése. És ezt meg is osztják velünk, nagy örömünkre.
Yehuda és Maya sosem rejtegette véka alá, milyen a közös életük. Azóta pedig, hogy megszülettek a gyerekeik, az őket felelevenítő rajzaik egyszerűen csak kivirágoztak, még szívmelengetőbbek, mint valaha. Azt mondják, teljesen megváltozott az életük a gyerekek mellett – ezt el is tudjuk képzelni! Ugyanakkor a kicsik hatalmas inspirációt jelentenek számukra, ami szintén hűen tükröződik a munkáikban.
A Tel Avivban élő házaspár rendszeresen oszt meg életképeket, különböző jeleneteket képregények formájában, a közösségi médiában. A „One of Those Days” sorozat egy a legsikeresebbek közül. Úgy tűnik, az emberek nem tudnak betelni a képekben megörökített életükkel.
A pár első gyermeke 2020-ban született, és Arielnek hívják. Yehuda „a legvidámabb és legimádnivalóbb teremtés[nek nevezi, szerk.], akit valaha látott” – írja a HuffPost. 2021-ben pedig megérkezett a második csöppség is a családba.
Ariel születésével megváltozott a kapcsolatuk dinamikája, ami szerintük természetes. „Természetesen kevesebb időnk van kettesben lenni egymással, és a figyelmünket most már három ember között kell megosztani, miközben egy vállalkozást is működtetünk” – fogalmazott Yehuda hozzátéve: „Ez nagyon összetett, de még csak most rázódunk bele a változásokba.”
Számos rajz született Maya terhességéről, a „pocakos lét” örömeiről és nehézségeiről, őszintén és nyitottan, színjáték és kertelés nélkül. Most pedig a pár őszintén beszél a gyereknevelésről is. Yehuda „It’s OK” címmel osztott meg egy képregényt, melyben nyíltan tálalta az érzelmei sokszínűségét. Mióta szülő lett, érzelmi hullámvasút az élete, beleértve a mindennapi fáradtságot és a kihívásokat is.
„Semmi baj, amikor a karjaidban sír. Rendben van, hogy csak az anyukáját akarja. Rendben van, hogy nem tudod elaltatni. Rendben van, hogy még mindig nem érted, mi is a szereped. Nem baj, hogy nincs meg az a kapcsolat, amiről mindenki beszél. Nem baj, hogy még mindig nem érted a munkád meghatározását. Nem baj, hogy még mindig nem nevetteted meg. Nem baj, hogy fáradt vagy. Nem baj, hogy dühös vagy. Rendben van, hogy a dolgok nem működnek számodra. Rendben van, hogy ölelést kérsz. Rendben van, hogy megosztod a pároddal mindazt, amin keresztülmész, még akkor is, ha ez nem tűnik olyan férfiasnak. Nem baj, hogy megváltozott az életed. Nem baj, hogy a terveid lemondásra kerültek. Nem baj, hogy nincs időd semmire. Nem baj, hogy gyengének érzed magad. Nem baj, ha rosszkedvű vagy. Nem baj, ha magányosnak érzed magad. Nem baj, ha segítséget kérsz. Rendben van” – írta szívből szólóan Yehuda.
Azt sem titkolták, mennyire nehéz volt Mayának Arielt szoptatni, aztán, mikor végre kitapasztalták a megfelelő módszert, mily katartikus élményt nyújtott számára. Mert ez sem jön össze egyből mindenkinek, és ez is rendben van így.
„Ariel nagyon megsebzett engem, és eltartott egy darabig, amíg elég tejem lett neki” – vallotta Maya hozzátéve: „Ma is szoptatok, de teljesen megértem azokat a nőket, akik úgy döntenek, hogy nem teszik”. Ez a perzselő őszinteség és empátia a védjegyükké vált, és ez az, amivel igazán megragadják a közönségüket.
Maya és Yehuda a munkája miatt sokat kénytelen utazni. „A legnehezebb dolog úgy dolgozni, hogy közben tudom, hogy nem vagyok vele” – mondta Maya. „A nélküle való repülések a legnehezebbek, az biztos” – tette hozzá az édesanya.
A házaspár blogot is vezet, ahová szintén felkerülnek a legfontosabb események, szavak formájában is. Ilyen volt például az a pillanat, amikor Maya eldöntötte, visszatér a főállású munkájához. Nem volt könnyű.
„Eljött az idő. Ariel elég idős lett, és Mayának és nekem vissza kellett térnünk a mindennapi rutinunkhoz. A munka egyre csak halmozódott, és meg kellett hoznunk a nehéz döntést, be kellett íratnunk Arielt egy bölcsődébe” – írta Yehuda a blogjukban. „Mayának persze összetört a szíve, de tudjuk, hogy Ariel nagyon jó kezekben van, és gyorsabban megszokja, mint gondolnánk. Maya néhány napig sírt, valahányszor reggel elbúcsúzott Arieltől.
Minden lépés, ami Arielt távol tartja tőlünk, nehéz, de véleményem szerint az igazi nehézséget nem a távolság jelenti, hanem a tudat, hogy felnő” – fűzte hozzá az apuka, aki múzsaként tekint a lányára.
„A képregényeink a valós életünkön alapulnak, így ő bizonyára elég sok érdekességet ad hozzá” – fogalmazott Yehuda. „Csak meg kell hosszabbítanunk a napot néhány órával, hogy legyen időnk vele lenni és alkotni is” – tette hozzá viccesen, de teljes őszinteséggel a rajzművész.
