Kádár L. Gellért, a Hunyadi című sorozat főszereplője nemrég a Nők Lapjának adott interjút, amiben többek között a sikeréről, valamint erdélyi származásáról is beszélt, és azt is elárulta, szerinte miben mások az erdélyi emberek, mint a magyarországiak.
„Nem szeretném a magyarországiakat minősíteni, nem jobbak, nem rosszabbak, mint az erdélyiek, de mások. Az otthoniak kíváncsiak, lelkesek, és sok tekintetben befogadóbbak. De, ami a legfontosabb, több bennük az alázat. Még a hangokat is másképp képzik, valahol hátul, mélyen, mintha a gyomrukból jönne. Ez a kisebbségi lét folyománya lehet, hiszen akit sokáig elnyomtak, az félelemből beszél. Ezt a különbséget korábban már a színpadon is megfigyeltem” – fogalmazott ezzel kapcsolatban a színész.
Arra a kérdésre, hogy miért nem érződik ez az ő beszédén is, a következő magyarázatot adta: „Mert dolgozom rajta, hogy ne így legyen. Részben ezért járok terápiára. A székely tájszólásomat pedig még a beszédtechnika-órákon levetkőztem. Mert ahol én felnőttem, Zabolán, még így beszélnek.”
Azt is elmondta, hogy egyszerű családból származik, az édesanyja varrónő, az édesapja pedig harangozó, és mindketten nagyon büszkék rá, bár kezdetben aggódtak érte, amikor a színészi pályát választotta.
„Nem is számítottam másra, hiszen abból a kis faluból nézve elképzelhetetlen, mit is csinál egy színész. Úgy gondolták, az nem rendes szakma, nem lehet belőle tisztességesen megélni. És ők azt szerették volna, ha a fiuk boldogabb, szabadabb ember lesz, mint ők. Most azonban, hogy látták a sorozatot, már elismerik: óriási munka lehetett!” – árulta el a Nők Lapjának.
Eredetileg matematika-informatika osztályba járt a gimnáziumban, és a magyar tanára ösztönzésére fordult a színészet felé, aki saját megfogalmazása szerint „elrugdalta” a város színjátszókörének szereplőválogatására.
„Magamtól nem jelentkeztem volna, attól tartottam, leromlanak a jegyeim, és akkor hogy nézek a szüleim szemébe? Aztán mégis jelentkeztem, és megkaptam a főszerepet. Csak a siker után fogalmazódott meg bennem, hogy meg kellene próbálkoznom a színészettel. Elsőre felvettek”– mesélte.
Bár természetesen jólesik neki a figyelem és a rajongás, amit kap, alázattal kezeli a váratlan hírnevet.
„Amúgy sem hiszem, hogy arroganciával többre megy az ember, mint ha nyitottan és alázattal fogadja a rajongást” – mondta.
