Shmuck Andor július 14-én, hétfőn hunyt el, 54 éves korában, miután már hosszú ideje küzdött egy súlyos betegséggel. Kárász Róbert, a Duna Médiaszolgáltató kreatív igazgatója, aki az egykori politikus közeli barátai közé tartozott, megrendítő dolgokat árult el életének utolsó napjairól.
Kárász Róbert éppen a nyaralásból tért haza, amikor értesült Shmuck Andor haláláról, és július 14-én megosztotta az utolsó közösen készült képüket, egy megható búcsúüzenettel. „Isten veled Andor. Ezt a képet május 29-én készítettük, mondtad, hogy nem lesz sok ilyen alkalom… Akkor, ott nem értettem” – írta.
Bár Shmuck Andor nyíltan beszélt arról, hogy súlyos beteg, mindvégig megőrizte a reményt és optimistának mutatkozott, annak ellenére, hogy a legutóbbi orvosi vizsgálatokon rossz híreket kapott.
Kárász Róbert a Storynak nyilatkozva szintén megerősítette, hogy Shmuck igyekezett erősnek mutatni magát, bár az utóbbi időben látszott rajta, hogy nincs jól.
„Összefutottunk párszor a belvárosban. Bár mindig nagyon örültünk egymásnak, mégis szomorú volt látni az állapotát. Nem volt jól, de igyekezett mindvégig pozitív maradni, mosolyogni és reménykedni. Mint aki tudja, hogy baj van, de a helyzethez képest addig is szeretné a lehető legvidámabban élni az életét. Nem búcsúzkodott, nem hagyta el magát. Tervei voltak – mondta a Duna Média kreatív igazgatója.
„Mindig adott magára, a leglehetetlenebbnek tűnő helyzetekben is. Az ominózus találkozónkon is öltönyben volt, piros nyakkendőben és kalapban. Úgy, ahogyan mindig is ismertük őt. Nagyon erősen tartotta magát lelkileg, de látszódott, hogy fizikailag gyengélkedik. A jobb szeme például le volt takarva. Állítólag a kezelések miatt viselt szemfedőt, elképzelni sem tudom, min mehetett keresztül…” – folytatta, arra az alkalomra utalva, amikor az utolsó közös képet készítették, amit búcsúképpen a Facebookon is megosztott. Ezután már csak egyszer láthatták egymást.
„Legutóbb két-három hete találkoztam vele. Akkor csak pár szót váltottunk, de az állapota addigra már sokat romlott. Nehezére esett a mozgás, nagyon lassan járt, az egyik lábára pedig már cipőt sem tudott húzni, egy speciális szandált viselt. Nem gondoltam volna, hogy akkor látom utoljára. Rettentően sajnálom, hogy elment.”
