November 30-án brutális gyilkosság híre rázta meg a hazai sajtót. Budapest egyik népszerű szórakozóhelyén, a Morrison’s 2-ben történt a tragédia, amely két fiatal férfi összetűzéséből indult, komolyabb előzmények nélkül. A jelentéktelennek tűnő konfliktusban azonban F. Gábor Dominik életét vesztette, két fejére mért erős ütés következtében. A 25 éves fiatalember édesanyja most a Blikknek nyilatkozott a gyermeke elvesztéséről.
Zsuzsanna könnyek között vallotta be, még mindig azt reméli, hogy a legkisebb gyermeke felhívja, mert még elbúcsúzni sem tudtak egymástól. Ettől függetlenül tudja, hogy ez nem lehetséges. Hat gyermeke közül Gábor állt hozzá a legközelebb: egy melegszívű, önzetlen, szorgos gyerek volt, aki az életével fizetett azért, hogy másoknak segítsen.
„Éppen a múlt hétvégén volt két hónapja, hogy Gabika elment. Még csak 25 éves volt. A halála előtte két nappal találkoztunk utoljára, jót beszélgettünk, sokat nevettünk. Eszünkbe jutott, hogy kellene egyet römizni, mert a gyerekkorukban nagyon szerettek a testvéreivel kártyázni. Bárhová is indult, mindig azzal engedtem el, hogy vigyázz magadra kisfiam, és ez akkor is így történt. Aztán a halála napján felhívott telefonon. Éppen autóban ültem, kihangosítón voltam, mondtam neki, hogy később visszahívom. Csak annyi volt a kérése, hogy ’anyu, légy szíves csinálj nekem almás pitét’. Az almás pite volt ugyanis az egyik kedvence. Mondtam, hogy persze, csinálok valamelyik nap. Ekkor beszéltünk utoljára” – idézte fel az utolsó beszélgetését a fiával az édesanya.
Zsuzsanna így folytatta: „Vasárnap hajnalban aztán már a lányom hívott zokogva, kereste a szavakat, alig tudta elmondani, mi történt. Nem akartam hinni neki, kértem, ne szórakozzon ilyenekkel. Ekkor vette át a telefont egy rendőr, aki közölte, hogy sajnos igaz a hír, Gabika meghalt. Sokkos állapotban ugrottam ki az ágyból, alig emlékszem valamire, végül a párom vitt be Győrbe gyógyszerért. Azóta sem néztem meg a helyszínen készült videót, mert a lányaim nem engedték, illetve az ügyvéd is ezt javasolta. Eredetileg Kecskemétre indultak volna bulizni a barátaival, de aztán meggondolták magukat, és valamiért Budapesten maradtak, így kerültek abba a bárba, ahol elvették az életét” – magyarázta a megtört édesanya.
Zsuzsanna számára a gyász mai napig sem enyhült. Pokolian élte meg az elmúlt két hónapot, benne a szeretet ünnepével, amikor mindenki arcáról sugárzott a boldogság, míg ő csak az elveszített gyermekére tudott gondolni.
„Az első páromtól és a későbbi férjemtől összesen hat gyermekem született, de Gabikával álltunk egymáshoz a legközelebb, hiszen ő volt a legkisebb. Már gyermekkorában is nagyon önzetlen és barátságos fiú volt, akinek csak tudott, segített. Mindig arra tanítottam, hogy így tegyen, de soha nem gondoltam volna, hogy ez egyszer akár az életébe is kerülhet. Hiszen azon a végzetes éjszakán is egy lány segítségére sietett, ekkor támadtak rá” – mesélte Zsuzsanna.
Az édesanya azt is megosztotta, a fiának komoly tervei voltak a jövőre nézve, de ezt mind egy szálig elvették tőle.
„Dolgos, csupa szív gyerek volt, éppen most lett egy komoly barátnője, akivel szeretett volna összeköltözni. Korábban arról is beszélt már, hogy egyszer szeretne majd gyerekeket és saját családot. Egyelőre azt terveztük, hogy Mosonmagyaróváron veszünk ki egy albérletet, és a barátnője is odaköltözik, miután találtunk neki munkát. De ezekből a tervekből már semmi nem lesz, mert elvették tőlem” – fogalmazott sírva Zsuzsanna, akinek fogalma sincs, ha valaha is képes lesz feldolgozni ezt a veszteséget.
„Ami történt, arra nincs – és nem is lehet – bocsánat. Senkinek nincs joga elvenni más életét, pláne nem így, ilyen aljas módon. Mondják, hogy az idő könnyít a fájdalmon, de én most úgy érzem, napról napra nehezebb. Még mindig várom, hogy Gabika hívjon, hogy csörögjön a telefon, és újra halljam a hangját. Persze, azt is tudom, hogy ez már nem lehetséges. A nagyszülei mellé temettük Újrónafőn, sokat járunk ki a sírhoz, és ahogy csak lehet, őrizzük az emlékét” – vallotta az édesanya.
