Nem tudom sem a márka, sem a dizájn nevét, de mivel itt van a nyár, az utcán, nagyobb üzletekben, kávéházakban, kulturális eseményeken egyre több ilyen férfi cipellővel találkozom. Az a kis helyes, elől csukott, beledugós, legtöbbször színesen csíkozott, de van kockás is, pepita változatban.
Ezektől a surranóktól, de inkább a viselőjüktől kicsit irtózom, fogalmam sincs, hogy egy hímneműnek hogyan juthat eszébe egy ilyen lábbelivel utcára lépni. Még esetleg sátorozás alatt házicipőnek elmenne, de nehogy azt gondolják már a férfiak is, hogy azért mert valami divat, azt kell megvenni. Talán annyival jobb a helyzet, hogy legtöbb férfi nem ilyenbe mászkál fel-alá, inkább a vékony, vézna testalkatú, személyiségben még teljesen kiforratlan legénykéken látni efféle cipőcskét. Inkább mindenki vegyen fel a hétköznapokra is nagyon alkalmas vászoncipőt, fehér fűzővel.
A másik véglet, ami ismét hódítani kezd, legalábbis néhány divatdiktátor álma válna valóra, hogy a férfiak is magassarkúban jöjjenek-menjenek. Tulajdonképpen a magassarkút a Közel-Keleten a lovas hadseregek számára fejlesztették ki, innen került Európába ez a lábbeli, mondani sem kell, hogy a felsőbb rétegek kiváltsága volt ezen cipők viselése. A történelem egyik legnagyobb cipő gyűjteménye a divatért rajongó XIV. Lajos francia királynak volt, a 163 cm-es magasságára igencsak kedvezően hatottak a 10 cm-es cipők. Mindenesetre én azt mondom, hogy a magassarkú viselése a férfiak körében mai is maradjon a kiváltságosoké (divatdiktátoroké).
