Nemrég startolt a mozikban az Itt érzem magam otthon című film, amelynek főszerepét Molnár Áron alakítja. Mint kiderült, az érzékeny és kiszolgáltatott Marci, a történet központi karaktere, nem is áll oly távol az őt megformáló színész magánéletétől. Molnár Áron egy friss interjúban bevallotta, vajdasági gyerekként ő is átment ugyanezen a kálvárián.
A 38 éves színész, szinkronszínész és aktivista a filmpremier kapcsán mesélt a Storynak a gyermekkoráról és arról, milyen érzés volt számára beilleszkedni, miután a szüleivel áttelepedtek Magyarországra.
Az iskolában állandóan csúfolták a vajdasági származása miatt, és később, a Vígszínházban és A mi kis falunkban sem találta igazán a helyét. A kiszolgáltatottság az ő életének is része volt – ezek a személyes élmények is segítették őt abban, hogy hiteles képet formáljon Marciról.
„Harmadikos voltam, amikor átjöttünk Magyarországra, és engem itt kiközösítettek az osztálytársaim. Nagyon fájdalmas pillanatok voltak. Román menekültnek hívtak, rendszeresen gúnyolódtak rajtam. Biztosan alakítottak a személyiségemen ezek a helyzetek. Rendre visszanyúlok ahhoz a sráchoz, aki nem kapta meg azt a biztonságot, amire vágyott. Például most is, hiszen egy érzékeny, kiszolgáltatott karaktert kellett eljátszanom” – idézte fel a gyerekkorát Molnár Áron.
A színész azt is megjegyezte, sosem nem érdekelt abban, hogy rendezze a konfliktusait, vagy érvelni próbáljon bármivel is a bántóinak.
„Hidegen hagynak. Az én megoldásom az volt, hogy elkezdtem idősebbekkel barátkozni, kosáredzésekre járni, és mindennap vicceket szállítottam nekik. Tulajdonképpen a humornak köszönhetően találtam rá az új közösségemre. Az osztálytársaimmal pedig csak annyit voltam együtt, amennyit kénytelen voltam” – emlékezett vissza Molnár Áron.
A színész-aktivista arra is kitért, hányan követjük el azt a hibát, hogy beérjük kevesebbel és ragaszkodunk valamihez, ami egyébként rossz és nem működik, csak azért, hogy ne maradjunk egyedül.
Ő maga is fel tud hozni személyes példát: „Igen, a Vígszínházban eltöltött éveim pont olyanok voltak, mintha az Árpád családban éltem volna. Az Eszenyi-éra alatt ismertem meg azt, hogy egy bántalmazó vezető hogyan tud visszaélni azzal, hogy tőle függ az anyagi helyzeted. Ez hamis biztonságérzetet kelt, ami nem más, mint egy csalóka remény, mert utána rájössz, bármit is mond vagy tesz, nem fognak megváltozni a dolgok” – vallotta Molnár Áron.
Hozzátette: „Ugyanezt éreztem, amikor kiszálltam A mi kis falunkból, ami egy Árpád család 2.0 volt. Egyszerűen erősebb volt a szabadságvágyam és az a morális iránytű, ami azt mondatta velem, ez így nem jó. És milyen jó, hogy így alakult! Hiszen most itt a Loupe, ahol olyan körülmények között alkothatok, amire mindig is vágytam” – nyilatkozta a színész, a frissen megjelent filmje egyik fontos üzenetére is reflektálva.
