Habár számos boldog pillanatra áhítozunk az életben – szerelemre, új kapcsolatokra, autóra –, a változások legtöbbünkben bizonytalanságot, félelmet, aggodalmat idéznek elő.
Az igazság az, hogy a változás nem mindig örömteli, de úgy kell tennünk, mintha a világon a legtökéletesebb dolog lenne. Ezt kellene jelentenie mindannyiunknak: egy okot arra, hogy mosolyogjunk és bízzunk, még ha a szívünk fuldokol is.
Sokan közülünk bár rettegnek az újtól, legalább annyira vágynak rá. „Annyira boldogtalan vagyok a házasságomban, de félek az egyedülléttől.”, „Rosszul vagyok már ettől a cégtől, de fogalmam nincs mi egyebet tehetnék.”, „Nem bírok tovább itt lakni, de kifizetődő.” – csak néhány azon dilemmák közül, melyekkel nap mint nap megbirkózunk.
A végső döntést pedig előbb-utóbb csak meghozzuk. Egy darabig ellenállunk neki, mert ragaszkodunk a régihez, de eljön az idő, amikor el kell engednünk.
A változás része az életünknek, és minket is elragad, ha tetszik, ha nem. Van is erre pár apró jel, íme:
1. Amikor a múlttal romantikázol, hogy elfuss a jelen elől.
2. Amikor visszautasítasz egy váratlan lehetőséget, csak mert tartasz attól, hogy mit szólnak majd mások, vagy mert félsz az ismeretlentől.
3. Amikor zsibbadtnak, kiégettnek érzed magad.
4. Amikor kifogytál a szenvedélyből, nem lelkesedsz már ugyanazokért a dolgokért, hobbikért, személyekért.
5. Amikor hazudni kezdesz magadnak és a körülötted lévőknek, hogy leplezd a valóságot.
6. Amikor a tetteid nincsenek összhangban a szavaiddal.
7. Amikor a kapcsolataid felületesekké válnak.
8. Amikor kiábrándultál az életből.
9. Amikor úgy érzed, irányítanak.
10. Amikor a gondolataid a jobb lehetőségek felé sodródnak.
