Theo Wolf egy professzor és vállalkozó, aki az elmúlt 10 évben több száz diákkal dolgozott mentorként, akik felvételt nyertek az Egyesült Államok legnevesebb egyetemeire, köztük például a Harvardra és a Stanfordra.
A diákok mentorálása során a családjukat is megismerte, és a CNBC oldalán publikált esszéjében felsorolt 4 hibát, amit a rendkívül sikeres gyerekek szülei soha nem követnek el.
Nem hagyják, hogy mások tevékenysége szabja meg, mit tegyen a gyerekük
A tinédzsereket gyakran befolyásolják a társaik, de a szülők sem mentesülnek egy bizonyos mértékű nyomás alól. Wolf azt mondja, gyakran lát olyan szülőket, akik csak azért íratják be a gyerekeiket bizonyos iskolán kívüli tevékenységekbe, mert félnek, hogy lemaradnak valamiről. Ez azonban csak ahhoz vezet, hogy a gyerekeik nem rendelkeznek egyértelmű, tiszta énképpel és identitással.
Elmesélt egy konkrét esetet is, amikor egy diákja, akit egyáltalán nem érdekeltek a természettudományok, csak azért jelentkezett egy képzésre, mert az iskolában mindenki más is jelentkezett arra.
Wolf szerint a fiatalok számára fontos ugyan a szocializáció, de a saját identitástudatuk felfedezése és fejlesztése is. Ezért fontos, hogy feltegyék maguknak a kérdést, mi az, ami igazán foglalkoztatja őket. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a mondás, miszerint ha mindenki leugrana egy hídról, te is megtennéd? – nem csak a gyerekekre vonatkozik, hanem a szüleikre is.
Nem vívják meg a gyerekeik csatáit helyettük
Gyakori, hogy a szülők magukra vállalják a nehezebb feladatokat, vagy megoldják a gyerekeik problémáit, és megpróbálnak minden akadályt elhárítani az útjukból.
„Néha szükség van a beavatkozásra. Mielőtt azonban cselekednénk, kérdezzük meg magunktól, vajon ez egy olyan helyzet, ahol szükség van beavatkozásra? Néha egy nehéz pillanat lehetőség arra, hogy a gyerek megtanulja érvényesíteni önmagát” – magyarázza Wolf, hozzátéve, ha a gyerek azt érzi, hogy valaki más megoldja helyette a dolgokat, nem fogja megtanulni, hogy tegye azt meg saját maga.
Nem védik meg őket az elutasítástól és a kudarctól
Wolf szerint a visszautasítás önbizalmat ad a diákoknak, hogy megerősödjenek, vagy segít nekik újraértékelni az énképüket. „A visszautasítás ugyanakkor a valóságra is felkészíti őket. Tehát ahelyett, hogy lebeszélnénk őket a kockázatvállalásról, tanítsuk meg őket arra, hogy szedjék össze magukat a kudarc után” – javasolja a professzor.
Ha egyszer hozzászoknak, az elutasítás már kevésbé lesz ijesztő. Wolf példaként egy diákját hozta fel, aki 70 tanárnak küldött e-mailt, hogy gyakornoki állást találjon egy laborban. Több tucat elutasítást kapott, de végül egy tanár elfogadta a jelentkezését.
Nem egy adott egyetemre való bejutást tekintenek az egyetlen opciónak
A szülők gyakran minden reményüket egy adott egyetembe fektetik, mintha bármi más elfogadhatatlan lenne, és céltudatosan, már-már megszállottan dolgoznak azon, hogy elérjék a kitűzött célt.
„Ahelyett, hogy egy adott egyetemre való bejutáshoz ragaszkodnánk, koncentráljunk arra, amit valóban kontrolálni tudunk. Segítsünk a gyereknek fejleszteni a kezdeményezőkészséget, a tervezést, a kritikus gondolkodást, a kreativitást és a kommunikációs készségeket, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy sikeres legyen, bárhová is kerüljön. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket az egyetemek és a munkaadók keresnek” – mondja Wolf.
