A legtöbb nő elégedetlen azzal, hogy partnere kigúnyolja, ha elpityeredik egy romantikus film közben, ha átszellemül egy esküvőn, vagy ha lehajol és megsimogat egy kóborkutyát. Ekkor jön a kérdés: vajon léteznek olyan pillanatok, amikor a férfiak és elgyengülnek?
Igen, léteznek. A férfiakban is végbemennek különböző érzések, csupán annyi különbséggel, hogy ők elrejtik azokat. Miért? A válaszra ötféle magyarázat is hozható:
– mert így voltak megtanítva. Kiskorukban nem egyszer szólítják meg az apák, anyák a fiú-csemetéjüket, hogy ne sírjanak, mert azt nekik nem szabad. Így pedig a férfiak lassan megtanulták eltitkolni hevesebb érzéseiket;
– mert próbálják kivonni magukat az érzelmek alól. Többen is hiszik azt, hogy ha passzívan állnak hozzá bizonyos dolgokhoz, megvédik magukat a drámáktól, a bántódásoktól. Így nem is avatkoznak túlságosan bele semmi érzelgős dologba, hogy ne érje őket csalódás;
– mert kiskoruk óta arra állították be őket, hogy másokat védjenek, és hogy az érzelmek kimutatása gyengének festi le őket. Az, ha egy férfinak az arcára érzelem ül, okot ad a másiknak, hogy belekössön – folytatódik az ősi tanítás, amely annyira berögzült már a felnőtt férfiba, hogy reflexszerűen hülyeségezi le azt a filmet, amelyen a barátnője pityereg;
– mert a könnyek a gyengeséget jelentik számára. A fenti elvekből kiindulva, az a férfi, aki sír, egyértelműen gyenge, és nem képes férfiként megállni a helyét, valamint másokat védelmezni;
– és végül, mert így próbálják távol tartani magukat másoktól – megóvni magukból egy-egy részt mások előtt. Úgy vélik, ha rajtuk kívül más is tud arról, mi megy végbe bennük, megalázó számukra. Így a férfiak általában akkor sírnak, mikor egyedül vannak. Ha pedig rajtakapod őket ezen, jól teszed, ha nem számolsz be senkinek róla, hanem kettőtök titka marad.
