Ha hiszed, ha nem, manapság egyre ritkábbak a középső gyerekek, hiszen egyre több család vállal egy, maximum két gyereket. Ugyanakkor a születési sorrendnek megvannak a maga hatásai az ember életére, ahogy azt már Alfred Adler pszichiáter is feltételezte.
Adler szerint az elsőszülött, a középső, a legkisebb és az egyke gyerekeknek is megvannak a maguk jellemző tulajdonságai, ezek közül mi most a középső gyerekekére összpontosítunk.
A születési sorrend meghatározza a gyerek szerepét a családban
Annak ellenére, hogy a testvérek ugyanabban a családban és ugyanabban a környezetben nőnek fel, teljesen más lesz a személyiségük. Ez furcsának tűnhet, de Alfred Adler szerint ennek is megvan a magyarázata. A gyereknek meg kell különböztetnie magát a testvéreitől, és harcolnia kell a szülői figyelemért, így ragaszkodnia kell egy bizonyos szerephez a családon belül, és ennek megfelelően bizonyos tulajdonságokkal kell rendelkeznie.
Az elsőszülött gyerekeknek lehetőségük van elsőként megtalálni a helyüket a családi „fészekben”, és általában szorgalmasak, felelősségteljesek és engedelmesek.
Az elsőszülöttektől eltérően, a később született gyerekek általában nem a szüleiket tekintik példaképnek. Nekik már ott vannak az idősebb testvérek, akikre felnézhetnek, és így a kisebbek gyakran gyerekesebbek is.
Általában a legkisebb gyerek kapja a legtöbb törődést a szülőktől, ugyanakkor sokkal engedékenyebbek is a legkisebbel, aki általában megkapja, amit szeretne. Ezért a legfiatalabb gyerek általában társaságkedvelő és nagy a biztonságérzete, ugyanakkor kreatív, nyugodt és néha kicsit elkényeztetett.
A középső testvérek beékelődnek a nagyobbak és a kisebbek közé
Nincsenek meg azok az előjogaik, mint az elsőszülöttnek, és nem is gondoskodnak róluk úgy, mint a legkisebb gyerekről, ezért néha úgy érezhetik, hogy elhanyagolják őket. Az a tény, hogy a középső gyerek gyakran kevesebb figyelmet kap a szülőktől, gyakran alacsony önértékeléshez vezethet, ugyanakkor ezek a gyerekek általában önállóbbak lesznek, és könnyebben függetlenednek a családjuktól, mint a testvéreik.
Minden gyerek keresi a saját identitását, de a középső gyereknek talán nagyobb szüksége van rá, hogy megtalálja önmagát, mint bárki másnak. Az elsőszülöttekkel ellentétben, akik inkább betartják a szabályokat, merészek, és nagyobb valószínűséggel próbálnak ki új dolgokat. Egy tanulmány azt is kimutatta, hogy sokkal nyitottabbak is, mint a testvéreik. A tanulmány során különböző témákban kérték ki a résztvevők véleményét, és a középső gyerekek sokkal nyitottabbak voltak az ellentmondásos témákra és ötletekre.
A középső gyerekek a figyelem középpontjává válnak a társadalmi életben
Mivel nem a legszorosabb a kapcsolatuk a szüleikkel, a családon kívül keresnek intimitást. A főnökösködő idősebb testvér, és a rosszcsont kistestvér mellett nőnek fel, így képesek a legtöbb emberrel jól kijönni, és kiváló közvetítő válhat belőlük.
Gyakran előfordul, hogy ők töltik be a békekötő szerepét a családi konfliktusokban. Értékes kommunikációs és együttműködési készségeket sajátítanak el a családban, ami lehetővé teszi, hogy könnyen népszerűvé váljanak, és sikeresek legyenek a társadalmi életükben.
Céltudatosak, általában sok barátjuk van, és a figyelem középpontjában állnak a társadalomban. Mindazok a tulajdonságok, amiket a családon belül elsajátítanak, például altruizmus, függetlenség, nyitottság és diplomáciai készség, a segítségükre lesznek, hogy a családon kívül is nagyszerűen boldoguljanak.
Az elméletet ugyanakkor gyakran kritizálják.
Adler elméletét a születési sorrendről jelentős kritikák is érik. A kutatók szerint túl sok szempontot kell figyelembe venni, például a gyerekek nemét és az életkori különbségeket. Sokan próbálják bebizonyítani az elmélet tévességét, de azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy legalábbis bizonyos vonatkozásaiban, lehet valami igazság.
