Gondolkozzunk csak, mikor hallgattunk utoljára rádió hangjátékot, rajzoltunk virágot, vagy merültünk el egy verseskötetben?
Az időről és az emberekről
Nem az idő múlik túl gyorsan, hanem mi megyünk el túl hirtelen mellette. Elfelejtjük értékelni a másodpercek töredéke alatt történő kisebb dolgokat, nem adunk magunknak egy rövid “pihenőidőt” arra, hogy megnézzük a naplementét, napfelkeltét, a holdat, a csillagokat. Nem beszélgetünk a testvérünkkel, a középiskolai osztálytársunkkal. Nincs időnk vagy türelmünk elmondani szeretteinknek, hogy mennyire fontosak számunkra. De ismeretlen idegeneknek, mondjuk, hogy jó éjt, vagy szép napot, ha egyszer megosztott egy kacsintó kiskutyát vagy egy csillogó rózsát a Facebook üzenőfalunkon.
Mi a fontosabb, hogy megnézzük az összes csatornán ugyanazt a katasztrófahírt kicsit más feldolgozásban, vagy, hogy tündéres-sárkányos mesét olvassuk gyerekeinknek? Ez utóbbit nem tesszük természetesen, hiszen folyton arra hivatkozunk, hogy ma túl fáradtak vagyunk, beküldjük a gyereket a szobájába, és inkább megnézzük a híreket.
Mikor hallgattunk utoljára egy szórakoztató rádiójátékot, mikor rajzoltunk virágot, vagy mikor olvastunk verseket, csak úgy magunknak? Miért hagyjuk, hogy az életünk elvesszen a plázában, ahová azért megyünk, hogy nézelődjünk, megtekintsük mi a kínálat, és fölösleges dolgokat vásároljunk, mert éppen unatkozunk. Miért nem megyünk inkább a botanikus kertbe, ahol minden tele van színekkel, illatokkal, energiával, és maga az élet vehet körül?
Mikor tangóztunk vagy keringőztünk utoljára a kedvesünkkel?
Arra törekszünk, hogy kényelmes és nyugodt életünk legyen, és közben körbevesszük magunk politikai hírekkel, botrányokkal, nyüzsgéssel, pörgéssel, rohanással, panaszkodással. Elfelejtjük, hogy kik vagyunk valójában, és miről álmodtunk.
Szeressük az életet és az időt, töltsük fel élvezetes, megnyugtató pillanatokkal. Vonjuk be gyerekeinket, nevessünk együtt, sétáljunk, táncoljunk, olvassunk verseket, meséket, ne a reklámok, hírek és sorozatok töltsék ki napjainkat. Hagyjunk valami maradandót magunk után, éljünk, úgy, hogy boldogok voltunk.
