Az autós kirándulások maradandó élmények lehetnek, közben azonban néhány fontos óvintézkedésről sem szabad megfeledkeznünk az egészségünk védelmében. A kardiológusok szerint a hosszú autóutak során rendkívül fontos, hogy gyakran tartsunk szüneteket, legalább egy-két óránként, életkortól és általános egészségi állapottól függetlenül – írja a HuffPost.
Az órákon át tartó autóban ülés megzavarhatja a vér áramlását a szervezetben, kiszáradáshoz vezethet, és hozzájárulhat a vérrögök kialakulásához, amelyek akár életveszélyesek is lehetnek, és mélyvénás trombózishoz is vezethetnek.
Jellemzően, amikor mozgunk, a vádli- és combizmok a testünk mély vénáiból felfelé, a szív felé nyomják a vért. Ha azonban hosszabb időt töltünk az autóban ülve, a vér elkezd összegyűlni az alsó lábszár és a vádli vénáiban, magyarázza Dr. Britt H. Tonnessen érsebész. Az izmok nem húzódnak össze, és a vér nem kering úgy, mint normális esetben.
Ahogy a vér összegyűlik a lábszárban, a vérlemezkék elkezdenek egymáshoz tapadni, és egy puha, kocsonyaszerű masszát alkotnak. Ekkor beindul a véralvadási folyamat, amelynek során a véralvadásban részt vevő fiziológiai folyamatok sorozata aktiválódik.
„Amint ez a rendszer beindul, a vérrög úgy terjedhet, mintha egy sor dominó felborulna” – mondja Tonnessen.
A mélyvénás trombózis az alsó végtagok mélyen futó vénáiban alakul ki, amikor például a lábszárban vagy a combban vérrög képződik. A vérrög fájdalmat és duzzanatot okozhat a lábban, de nem csak azáltal jelent veszélyt, hogy az alsó végtagból akadályozza a vér elszállítását, hanem elsősorban azáltal, hogy a vérrögből kisebb nagyobb darabok a vérárammal a szíven keresztül a tüdőbe kerülnek, ami tüdőembóliát okozhat, vagyis hirtelen elzáródást a tüdőbe vért pumpáló artériákban. A tüdőembólia fő tünetei közé tartozik a légszomj, a mellkasi fájdalom, a szédülés, a köhögés és a hátfájás.
Tonnessen szerint a vérrögök kialakulásának kockázata lényegében mindenkit érint, bármilyen életkorban, ezért rendkívül fontos, hogy hosszú utazások során gyakori szüneteket iktassunk be, és figyeljünk a figyelmeztető jelekre, tünetekre.
Bizonyos emberek nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Tonnessen szerint az idősebb felnőttek, azok, akiknek a személyes vagy családi kórtörténetében fordultak elő vérrögök, a rákkezelésen átesettek és a véralvadási betegségekben szenvedők fokozottan ki vannak téve a trombózis kockázatának egy hosszú utazás során. A közelmúltban végzett műtét, amely hosszabb ideig tartó mozgásképtelenséget okozhat, szintén növelheti a vérrög kialakulásának kockázatát.
Minél több kockázati tényezővel rendelkezik valaki, annál nagyobb veszélynek van kitéve. Ráadásul a vérrög kialakulásának kockázata nem szűnik meg azonnal az utazás befejezésével, hanem a következő hét, vagy akár hetek folyamán is fennállhat.
Tonnessen azt javasolta, hosszabb utak alatt minél gyakrabban szálljunk ki az autóból, és körülbelül óránként tegyünk egy rövid sétát. „Ezáltal a lábizmok összehúzódnak, és a vénás vérkeringés hatékonyabb” – mondja a szakértő.
A hidratálás szintén fontos, mivel a dehidratáció a vérrögök ismert kockázati tényezője. A megfelelő hidratáltság fenntartása azt is jelenti, hogy minimalizáljuk az olyan italok fogyasztását, amelyek dehidratálhatják a szervezetünket – ezek közé tartozik a koffein és az alkohol.
A kompressziós zokni vagy harisnya viselése szintén csökkentheti a vérrög kialakulásának kockázatát, mivel támogatja a véráramlást a lábszárban. Ezenkívül ajánlott a laza ruházat, mivel a szűk ruhák korlátozhatják a vér áramlását az egész testben.
Azoknak, akiknél kiemelkedően magas a vérrög kialakulásának kockázata, az orvos akár vérhígító szedését is javasolhatja egy hosszabb utazás ideje alatt.
Ha nem tudunk elég szünetet tartani, próbáljuk meg a járműben megmozgatni a lábunkat. Nyújtsuk ki egyenesen a lábat, és hajlítsuk be a bokánkat úgy, hogy a lábujjaink felénk mutassanak. Tartsuk ezt a pozíciót 15 másodpercig, és ismételjük meg a gyakorlatot 10 alkalommal. Ugyanakkor más gyakorlatok is segíthetnek: például a térdek ismételt felemelése a mellkasunkhoz, vagy az, ha előrehajolunk, és megérintjük a bokánkat. A lábizmok egyszerű megfeszítése és elengedése is segíthet.
