A hasnyálmirigyrák viszonylag ritka, de rendkívül agresszív daganatos megbetegedés, amelynek rendkívül magas a halálozási aránya, és összességében a harmadik leghalálosabb rákos megbetegedés.
Négy olyan gyakori tünet van, amelyek a hasnyálmirigyrák első jelei lehetnek, és ezek közül az egyik meglepő módon a lábakban jelentkezhet, még mielőtt a gyomorfájdalom vagy a sárgaság megjelenne.
Orvosi szakértők szerint néha az első vészjelzés egyáltalán nem a hasnyálmirigyben jelentkezik, hanem egy vérrög formájában egy nagy vénában, általában a lábban.
Ez az állapot, amelyet mélyvénás trombózisnak neveznek, számos okból előfordulhat, de egyes esetekben összefüggésbe hozható a hasnyálmirigyrákkal.
A mélyvénás trombózishoz négy tünet kapcsolódik: fájdalom, duzzanat, bőrpír és melegség az érintett lábban.
A vérrögök akár a tüdőbe is juthatnak, és ez tüdőembóliát eredményezhet, ami légzési nehézségeket okozhat és életveszélyes lehet.
A hasnyálmirigyrák különösen veszélyes, mert korai stádiumában gyakran nem mutat nyilvánvaló tüneteket, ami azt jelenti, hogy mire diagnosztizálják azt, a rák sokszor ár más szervekre is átterjedt.
Más korai figyelmeztető jelek kevésbé nyilvánvalóak lehetnek, például az ok nélküli, tartós kimerültség, vagy gyengeség érzése, de a sárgaság is fontos figyelmeztető jel lehet.
Néhányan sötétebb vizeletet, halvány vagy zsíros székletet is megfigyelnek, valamint bőrviszketést is tapasztalhatnak.
Gyakori a megmagyarázhatatlan súlycsökkenés és étvágytalanság is, és a tumor növekedésével hasi vagy hátfájás is jelentkezhet. Ha a tumor nyomást gyakorol a közeli szervekre vagy idegekre, tartós, nehezen elmúló kellemetlenséget okozhat.
A szakértők szerint a hasnyálmirigyrák hatással lehet a májra és az epehólyagra is, ami néha ezeknek a szerveknek a megnagyobbodását okozhatja, és egyes esetekben cukorbetegséget is kiválthat, mivel károsítja a hasnyálmirigy inzulintermelő képességét.
Bár ezeknek a tüneteknek a többsége más, sokkal kevésbé súlyos betegségek miatt is jelentkezhet, soha nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat, különös tekintettel a vérrögképződésre.
